(...)
„Az utóbbi hetekben bejárta a világsajtót egy olyan ország sikertörténete, amelyet korábban a fiatalkori italozás-dohányzás legrosszabb példái között emlegettek. Az észak-európai népekről szinte mindenki azt gondolja, hogy sokat isznak és dohányoznak. Közszájon forognak anekdoták balti-tengeri kompra szálló svédekről, finnekről, akik a hajó vámmentes bárjaiban kapható olcsó italokat vedelik, sokszor ki sem szállva a célállomáson. E magatartást sok pszichológus próbálta már magyarázni, legtöbben a hideg és a kevés fény miatt gyakori depressziót hibáztatják érte.
Izland sem volt kivétel ezalól. Egy 1992-es, középiskolás korúak körében végzett felmérés szerint negyedük dohányzott naponta, és negyven százalékuk legalább egyszer lerészegedett az előző hónapban (fiúk-lányok vegyesen). Ezeken az eredményeken az ország közvéleménye és vezetői ugyanúgy elszörnyedtek, mint a szociális munkások. Ezért drasztikus lépésekre szánták el magukat. A későbbi látványos sikert azonban a szilárd eltökéltség mellett az szavatolta, hogy nem kétségbeesetten, vagdalkozva próbálták meg megváltani a világot. Ehelyett segítségül hívták a legújabb tudományos eredményeket, amelyek egészen pontosan feltárták, hogy mi megy végbe a felüdülést, stresszcsökkenést kereső ember agyában, olvasható a Mosaicon írt riportban.
Nem kellett persze kérdőívek ezreit kitöltetni a tinikkel ahhoz, hogy az emberek többsége érzékelje, valami nincs rendben. A kilencvenes évek elején péntek-szombat éjjel a részeg tizenéves bandák komolyan veszélyeztették Reykjavík közbiztonságát. Ezzel szemben manapság délután és este alig lehet fiatalokat látni az utcán. Az iskola után különórán, sportedzésen vagy másféle klubban vannak, este pedig otthon a családjukkal. A fiatalkori tudatmódosítás problémájához való társadalmi hozzáállás teljes reformja után ma az izlandi tizenévesek a legjózanéletűbbek Európában. Tavaly a korábbi negyven százalékról öt százalékra esett vissza azok aránya, akik a felmérést megelőző hónapban leittasodtak. A marihuánát kipróbálók aránya 17-ről hét százalékra csökkent, de a legmegdöbbentőbb a cigarettázás alakulása: a napi rendszerességgel dohányzók aránya 23 százalékról három százalékra szorult vissza.”
(...)