Viszket a gránátvetőnk

„A kormányfő mindenesetre a viszketők oldalán áll, megérti őket, mint mondja, ez »nemzeti kormány, nem a provokátorokat, hanem a becsületes embereket védi«. Így aztán neki is viszket. Egy a tábor, egy a zászló, bár nehéz lehet magasba emelni, ha közben vakarózni kell. Szerencse, hogy a viszketést többször is elmagyarázta, először a Magyar Idők húsvét előtti interjújában, aztán vasárnap a közrádióban, mert elsőre félreértettem. Azt hittem, azért viszket a kezük, mert ragad. Enyves. Nekem is viszket, ha a pillanatragasztót ügyetlenül rácsöppentem az ujjamra, nem győzöm acetonnal sikálni. De nem erről van szó, a kormánylap pár nap múlva a gyengébbek kedvéért újra a szájukba rágta »a hazai csicskáknak«, hogy »a pofonosláda tetejét félig már kinyitották«. Így már világos. Tetszettek volna jobban figyelni Bayer Zsoltra, aki szokott jóindulatával már korábban figyelmeztette a tüntetőket, hogy hamarosan üldözve és fenyegetve lesznek. A miniszterelnöknek mértéktartóbban kellett fogalmaznia, ezen a poszton a rendszerváltás óta munkaköri kötelesség a »nyugodt erő«. Csak jelenleg ez továbbfejlődött »nyugodt erőszakká«: »Akkor mutatjuk meg az erőnket, amikor erre szükség lesz… Lépünk ismét, ha szükség lesz rá.«”