A kémek már közöttünk élnek és bármire képesek (VIDEÓ)

Mi lenne, ha minden titkunkat, minden félrelépésünket elrejthetnénk? Ha minden bűnös gondolatunkat és tettünket egy fekete táska rejtené el? Mi lenne, ha még a házasságunkat is ez határozná meg?

Minden sci-fi őse. Mestermű. Mindkettő igaz Frizt Lang klasszikusára, amely olyannyira megelőzte a korát, hogy a bemutatón megbukott, azonban az idő őt igazolta.
„Kőkemény társadalomkritika, egy olyan világot mutat be, amelyben a gazdagok elnyomják a szegényeket, azonban Fritz Lang és a forgatókönyvíró (Thea van Harbou, aki a film előkészítése és forgatása idején a rendező felesége volt, 1933-ban váltak el) elsősorban egy filozófiai látomást álmodott vászonra, amely annyi témát érint, és annyira erős drámaisággal bír még ennyi évtizeddel a születése után is, hogy még mindig földhöz tudja vágni a nézőjét. Félelmetes, hogy mennyire előre látták az alkotók a sok - sok évvel később épült metropolisok világát, az elidegenedést, a technikai találmányokat (felhőkarcolók, városi vasút, stb.), és természetesen a robotot, annak minden erkölcsi problémájával együtt.
Saját korának legdrágább filmje volt, 5 millió birodalmi márkából készült a Babelsberg Stúdióban, monumentális díszletekkel, amelyek erőteljes steampunk vonásokat mutattak, tényleg döbbenetes, hogy mennyire merészen újítóak voltak az alkotók. Érdekes, hogy a ridegség és a szakralitás (a templomok által nyújtott lelki nagyság erejének bemutatása) tökéletesen kiegészíti egymást ebben az alkotásban, jól megfér egymással a szupertechnika és a hét főbűn, valamint a Halál ábrázolása. Azonban a külcsíny önmagában nem ért volna sokat a kiváló forgatókönyv nélkül, hiszen egy teljes történet került bemutatásra, a Metropolis pusztulása során a főszereplők sorsa összefonódik, mindenki bejár egy saját fejlődési utat, van, akinél az őrület lesz a végkifejlet, és van, aki rádöbben arra, hogy az érzelem is van olyan fontos, mint a tudás. A film mondanivalója az, hogy az ész és a kéz közötti hídat a szív jelenti, a Bábel tornya történetét rendkívül látványosan mutatja be erre az összefüggésre kihelyezve, azonban a kivitelezés során olyan sokrétegű lett a történet, hogy az értelmezési tartomány gyakorlatilag végtelen, a totális diktatúráktól (nem véletlenül volt Goebbels kedvence ez a film anno, aki annyira tisztelte Fritz Langot, hogy zsidó származása ellenére felajánlotta neki az UFA filmstúdió vezetését, emberünk azonban észnél volt, és még aznap éjjel áttette a székhelyét Párizsba, ahonnan később Hollywoodba vezetett az útja) a modern Rómeó és Júlia történetig.”