Minden sci-fi őse. Mestermű. Mindkettő igaz Frizt Lang klasszikusára, amely olyannyira megelőzte a korát, hogy a bemutatón megbukott, azonban az idő őt igazolta.
„Kőkemény társadalomkritika, egy olyan világot mutat be, amelyben a gazdagok elnyomják a szegényeket, azonban Fritz Lang és a forgatókönyvíró (Thea van Harbou, aki a film előkészítése és forgatása idején a rendező felesége volt, 1933-ban váltak el) elsősorban egy filozófiai látomást álmodott vászonra, amely annyi témát érint, és annyira erős drámaisággal bír még ennyi évtizeddel a születése után is, hogy még mindig földhöz tudja vágni a nézőjét. Félelmetes, hogy mennyire előre látták az alkotók a sok - sok évvel később épült metropolisok világát, az elidegenedést, a technikai találmányokat (felhőkarcolók, városi vasút, stb.), és természetesen a robotot, annak minden erkölcsi problémájával együtt.
Saját korának legdrágább filmje volt, 5 millió birodalmi márkából készült a Babelsberg Stúdióban, monumentális díszletekkel, amelyek erőteljes steampunk vonásokat mutattak, tényleg döbbenetes, hogy mennyire merészen újítóak voltak az alkotók. Érdekes, hogy a ridegség és a szakralitás (a templomok által nyújtott lelki nagyság erejének bemutatása) tökéletesen kiegészíti egymást ebben az alkotásban, jól megfér egymással a szupertechnika és a hét főbűn, valamint a Halál ábrázolása. Azonban a külcsíny önmagában nem ért volna sokat a kiváló forgatókönyv nélkül, hiszen egy teljes történet került bemutatásra, a Metropolis pusztulása során a főszereplők sorsa összefonódik, mindenki bejár egy saját fejlődési utat, van, akinél az őrület lesz a végkifejlet, és van, aki rádöbben arra, hogy az érzelem is van olyan fontos, mint a tudás. A film mondanivalója az, hogy az ész és a kéz közötti hídat a szív jelenti, a Bábel tornya történetét rendkívül látványosan mutatja be erre az összefüggésre kihelyezve, azonban a kivitelezés során olyan sokrétegű lett a történet, hogy az értelmezési tartomány gyakorlatilag végtelen, a totális diktatúráktól (nem véletlenül volt Goebbels kedvence ez a film anno, aki annyira tisztelte Fritz Langot, hogy zsidó származása ellenére felajánlotta neki az UFA filmstúdió vezetését, emberünk azonban észnél volt, és még aznap éjjel áttette a székhelyét Párizsba, ahonnan később Hollywoodba vezetett az útja) a modern Rómeó és Júlia történetig.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A Ferencváros a legjobb formában lévő labdarúgója, az Európa-liga jelenlegi gólkirálya, Varga Barnabás nélkül lép pályára – és készül újabb bravúrra – csütörtökön a görög PAOK otthonában. Több mint 184 millió forint és a 16 közé jutás a tét Szalonikiben.
Most, hogy egy ismeretlen nő 20 ember (!) által lájkolt posztját már sikerült tényellenőrizni, akár a Tisza-vezér állításait is szemrevételezhetné valaki. Francesca Rivafinoli írása.
