„A német-francia tengely ősszel újra feláll, ha kis szerencsénk van, és megkezdi a mageurópa újragondolását. Mentőövet dobhatnak a kontinensnek, máskülönben együtt süllyedünk a petrodollárok, a kínai piac és az »America first!« közé. Ezt a játszmát nem a lelátóról érdemes nézni, hanem a pályán csatárként jó szórni a gólokat. A közép-európaiak most kapják meg azt az esélyt, amit 2004-es csatlakozáskor még nem tudtak kihasználni. Most fel tudunk lépni közösen, most lehet kicsit alkudni a javunkra, ha ezt a klub szabályai szerint tesszük.
De a helyzet ennél valamivel sötétebb, hiszen a pragmatikus külpolitika most épp saját magát lövi lábon. Egy pillanatra dőljünk hátra és gondoljunk vissza Szijjártó Péter sokszor hangoztatott missziójára: hozzunk multikat Magyarországra. Hozzunk. Az MTI sem győzi fotózni a sok szalagátvágást, stratégiai keretmegállapodást és megnyitót. Remek. A Tesla épp nézelődött a térségben, hogy hova menjen, ahogy azt a gumigyáraktól az egyéb innovációs központokig, IT-egységekig annyian teszik. Egyetlen üzenetet tettünk most az ablakba, és mindegy, hogy miért, mert egy dolog látszik belőle: az, hogy egy világszínvonalú társadalomtudományi kutatóhely veszélybe került. Igen, a CEU. Lehet szeretni, nem szeretni. A gond az, hogy a külföldi befektető nem az M1-et nézi, hanem azt dönti el, hogy kedvező-e a befektetési környezet, milyen a kutatói hálózat, hogy áll az ország felsőoktatása. No, ezt az üzenetet tettük most az ablakba, amit.
Hogy a mageurópa ezután meghívja-e a keleti partnereket az együttműködésbe, nyitott kérdés. Merthogy egyáltalán nem automatikus, hogy bárki részt vehet majd benne. Bőven van rá esély, hogy néhány nyugati ország maga kezdi el az előremenekülést, és még nem vesz a nyakába túl sok keletit és délit. Ilyenkor nem a legszerencsésebb, ha összeveszik a kormánypárt egy CEU ügy miatt az Európai Néppárttal. ”