Robert Jackson Bennett: Pengék városa

„A Lépcsők városa alibi-nyomozása helyett ezúttal egy alaposan kidolgozott, érezhetően átgondolt rejtéllyel van dolgunk. A könyv első fele egy krimi: az infók remek ritmusban csepegnek, a detektívmunka végig lebilincsel, a kirakósdarabkák nem légből kapottak, hanem logikusan épülnek egymásra, a sakkfigurák bemutatása hiteles, a szereplők mindegyike élő, lélegző személy, nyoma sincs papírmasészagnak. A történet második fele, miután pár fontos tényezőről lehull a lepel, már grandiózusabb léptékűvé válik, egyszersmind akciódússá fokozza a tempót, nagyjából követve az első rész dramaturgiáját; ahogyan abban is lezajlott egy könyvközepi hirtelen elszabaduló pusztításcunami, úgy a Pengék városában is lehet hasonlóra számítani, csak szorozva kettővel. Sőt, Bennett stilisztikai eszközeinek hála végig filmszerűen követhetjük az eseményeket.

Az első rész egyik legnagyobb erőssége a világ kezdeti indusztriális fellendülésének és a hátrahagyott isteni csodák, illetve a két náció ezekből fakadó összeférhetetlenségének ábrázolása volt, ez a vonal a Pengék városában még hangsúlyosabb, még kifinomultabb, még átérezhetőbb - és nem azért, mert egy leírásban rágja a szánkba az író, hanem mert a karakterek világnézetéből, viselkedéséből, tetteiből és a véleményéből épül fel a megszálló szajpúriak, az elnyomott kontinenslakók és az újjáépítésben, a fellendülésben gazdasági lehetőséget látó északiak által létrehozott politikai és kulturális háromszög. És ha ez még nem lenne elég a pazar hangulathoz, a kikötőt építő darurengeteg, a vonatok, az első világháborút idéző fegyverek és eszközök gondoskodnak róla, hogy Vúrtyasztán pillanatok alatt életre keljen a képzeletünkben.”