Minél erősebben akarnak elnyomni minket, annál hangosabbak leszünk!

Radikális elnyomásra csak radikális eszközökkel lehet válaszolni.

Magyar és amerikai kutatók szimulációi azt sugallják, hogy a sötét energia talán csak illúzió. Közelebb kerültünk a táguló világegyetem megértéséhez? Egy lépéssel igen, de ez a lépés újabb seregnyi kérdést vethet fel.
„Elméletileg az univerzum ismert részének 68 százaléka az 1998-ban felfedezett sötét energiából, anyagból, a világegyetem tágulását felgyorsító titokzatos energiaformából áll. Az ELTE fizikusai és a Hawaii Egyetem Csillagászati Intézete viszont szimulációkkal, a gravitáció sötét anyagra gyakorolt hatásának matematikai modellezésével arra a következtetésre jutottak, hogy a többmillió részecskével megjelenített energiaforma talán nem is létezik.
A modell bemutatja, hogy a korai univerzumban az anyag hogyan gyűlik össze és hasonlít nagyméretű galaktikus szerkezetekhez („térbuborékok” és környező galaxisaik), és nagyjából úgy tágul, mint a mostani világegyetem. A különféle „buborékok” tágulását a kutatók általános gyorsulással magyarázzák.
Lényegében arról van szó, hogy magyarázatot találtak a tágulásra ható nagy és komplex szerkezetek kialakulási módjára. A tágulás sötét energia nélkül is magyarázható így. Eddig vele történt, mert hasznos eszköz volt rá. Lehet, hogy csak a változó szerkezetekből érkező energia illúziója? És lehet, hogy egy lépéssel közelebb kerültünk a tágulás megértéséhez. Valószínűleg újabb kapukat nyit egy csomó új kérdéssel.”