Innentől kezdve teljesen mindegy, hogy házassági válságról, vagy bármilyen családi, illetve munkahelyi válságról beszélünk, a krízis dinamikája egy és ugyanaz. Tapossuk a saját mocsarunkat teljes gőzzel és futjuk újra és újra a már régóta működésképtelen köreinket. És hogy mi fog kisülni ebből? Semmi. Bővebben? Semmi jó! Ahogyan azt az előző cikkünkben már említettük, ezen a ponton a krízisben lévő ember beleragad a saját válságába és végtelenül beszűkülve látja a problémát. Tehát visszatérve a cikk elején feltett kérdésre, hogy miért lehet az embernek szüksége coachra? Hát ezért. Mert a válság kellős közepén nem képes tisztán és reálisan gondolkodni a problémáról.
Egy coach arra hivatott, hogy segítsen külső nézőpontjával kimozdulni a holtpontról. A feladata nem más, mint hogy megmutassa, hol kell feltörni azt a bizonyos betont. Ha valami hónapok vagy évek óta nem működik, azt el kell engedni és más megoldások után kell kutatni. Attól, hogy egy rossz módszert még intenzívebben használunk, nem fog működni.
A házassági válságoktól szenvedő emberek problémája ugyan ez. Bármit megtesznek ők, csak tanácsadásra ne kelljen menniük. Látják és tudják, hogy változtatni kéne sok mindenen, de ők maguk nem hajlandóak a változásra. Változzon a másik! De akkor pontosan mi is az a bármi, amit megtesznek a válságuk kezeléséért? Ugyanazt, amit eddig próbáltak és semmilyen pozitív eredmény nem született belőle? Igen, általában ugyanazt! Újra és újra ugyanazokat a köröket futják, és képtelenek egyről a kettőre lépni.