Elveszett illúziók

„Úgy látszik, a globális szuperstruktúra nagyjából egy évszázadonként mindig »lecseréli« az addig világbirodalomként üzemeltetett nyugati nemzetállamot, de most ez a birodalomváltás egy kissé mintha bonyolultabbnak látszana az eddigieknél. Először is nincs több nyugati nemzetállam, amely most sorra kerülhetne. Másodszor a szóba kerülő nem nyugati nemzetállamok – legelsősorban Kína – világbirodalommá emelése nem látszik kivitelezhetőnek. Ha viszont ennek nyomán megtörik az elmúlt hatszáz év perio­dicitásának alaplogikája, akkor a következő évszázad során vagy egy százéves háború káosza, vagy egy még ismeretlen logikájú százéves béke, eddig nem tapasztalt komplexitású globális együttműködési rendszere, netán a »globális világállam« lehet az egyre fenyegetőbb válság megoldása.

Donald Trump váratlan elnöksége feltehetőleg arra vezethető vissza, hogy személyisége látványtechnikailag sokkal szélsőségesebb megoldásokat is képes legitimálni, mint riválisáé. Az elmúlt hetek fejleményei azonban azt látszanak igazolni, hogy a globális birodalmi szuperstruktúra drámai fordulattal nem a százéves béke, hanem sokkal inkább a százéves háború stratégiáját követi, és ehhez Trump labilisan impulzív személyisége kitűnő talapzatul szolgálhat.

Bár a történetnek szerencsére nincs vége, sőt, szinte még el sem kezdődött igazán, de az illúzióknak igen, és az is biztos, hogy kalandos időknek nézünk elébe.”