A CEU-ügy miatt kilép a KDNP-ből Lukácsi Katalin

Kilépett a KDNP-ből és annak ifjúsági szervezetéből, az IKSZ-ből Lukácsi Katalin, aki KDNP pártalapítványa, a Barankovics Alapítvány projektmenedzsereként is tevékenykedett. Döntéséről a Facebookon számolt be pénteken: 

„Nem akarsz félszívű követőt. Énekeltük tegnap Felházon. Fontos lépést tettem meg tegnap, életem egy fontos szakaszát zártam le, nem kis vívódások után. Tegnap kiléptem az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetségből és kilépek a Kereszténydemokrata Néppártból is, ahová az elmúlt négy és öt évben életem energiáinak jelentős részét fektettem be. Hálás vagyok ezért az időszakért. Fantasztikus embereket ismertem meg, és dolgozhattam velük együtt. A politikai szervezetekről sajnos nem az az általános tapasztalat, hogy önzetlenül az országért cselekszenek, az IKSZ-ben én mégis ezt láttam, és ezért tudtam bizalmat szavazni, és önmagamat felülmúlóan beleadni. Sajnos az sem általános még hazánkban, hogy másként gondolkodó emberekről feltételezzük azt az alapot, hogy különbségeik ellenére és azokkal együtt, ők mégis az ország javát keresik és szolgálják. Olcsó szavazatkeresések vagy saját igazunk üldözése között soha ne feledkezzünk meg arról, hogy a politika értünk és rólunk szól, nem mi vagyunk a politikáért. Sokkal fontosabb a másik ember arca és szíve, hogy kezeink egymáshoz érjenek a szükség idején, minthogy ki mikor mire adja szavazatát, és miket üzennek az óriásplakátokon.

Hálás vagyok, hogy Zsonda Márk befogadott a VII. kerületi tagszervezetbe, hogy Lonkay Tamás kezdeményezésére megszervezhettem a Holokauszt Emlékév programsorozatot, hogy Pálfalvi Milán bizalmának köszönhetően a Morus Kör szervezője lehettem, hogy Peter Kovacs, Lőrinc Nacsa és Gyöngy Ádám támogatásának hála Röhrig Géza és Sajgó Szabolcs között, majd Erdő Péter és Köves Slomó között szervezhettem beszélgető estet. Ezek az élmények és tapasztalatok hiszem, hogy megmaradnak, visszük magunkkal őket, áldás van rajtuk. Minden közös lépésen, amit együtt teszünk az országért, áldás van, ebből merítsünk erőt!

Mégis kiléptem a szervezetből. Életem nem nyílegyenes, különösen nem politikailag. Keresem az utam, a helyem, fontosabbnak tartom, hogy egy keveset is tehessek, mint a teljes azonosulást, ami a politikai életben majdhogynem illúzió, és éppen egymásban bízva és a demokráciát gyakorolva, nem szabad arra várnunk. Baloldali szülők gyermekeként erősen MSZP-s érzelműként kezdtem politikai eszmélődésemet. Mire azonban szavazókorú lettem, az első választásomon 2006-ban az MDF-re szavaztam. Emlékszem, épp felkeresett személyesen egy közvélemény-kutató, és elismerte bátorságomat, hogy az esélyek ellenére mégis a kispártot támogatom majd szavazatommal. 2010-ben MDF-et támogatni más volt, mint előtte, baloldali gyökerekből azonban tőlem nem állt távol. Hálás vagyok azokért az élményekért és küzdelemért, amit akkor országgyűlésiképviselő-jelöltként végigvittem. 2010-ben azonban megváltozott Magyarország politikai helyzete, és mivel nem akartam annyira fiatalként abbahagyni a közéleti tevékenységet, alap beállítottságomból fakadóan közeledtem a KDNP-hez. Gyökeres különbségnek tűnhet kívülről, de a személyi különbségek mindig sokkal kisebbek, mint azt a külső látszat mutatja.

Három esemény következménye az, hogy most mégis kiléptem. A kormánypártok retorikája Ferenc pápával szemben, tavaly nyáron sokkolt a nyílt szembehelyezkedés. Aztán a Népszabadság megszüntetése tette számomra egyértelművé, hogy az én demokrácia felfogásom gyökeresen eltér a pártométól, most pedig a CEU-s ügy (és hogy tisztújítás van a szervezetemben) sürgetővé tette a következtetések levonását.

Nem tartom magam tökéletesnek. Nem ítélem meg korábbi társaimat. Akarok bízni minden demokratikus párt tagjában és aktivistájában, egyedül ez a bizalom demokráciánk alapja még a törvényeket megelőzően. Mindannyiunknak bátor és soha el nem csüggedő közéleti aktivitást kívánok, mert csak így épülhet tovább Magyarország! Ne féljünk tévedni, az én életem, ha azt nézzük, tévedések láncolata, mégis tudunk értéket teremteni! Egy helyen viszont lehetünk egész szívű követők. Jézusban nincs csalódás, szívemet elsőként most már neki adom, hogy Ő aztán úgy ossza szét, ahogy arra szükség van.”

(Via Válasz.hu)