Hétköznapi demográfia

„Az élet már zajlik. Az utca népe jön-megy, mindenki rohan, a pékség mellett elsétálva Hunort megcsapja a frissensült illata, de nem mehet be, siet a munkába. A buszon ülve előveszi az okostelefonját és megnézi a legfrissebb híreket.

A következőt olvassa a címlapon: csökkent a népességfogyás. Hurrá! - gondolja magában. Ez aztán a jó hír. A hír tartalma az ilyenkor szokásos: idén harmincezerrel kevesebben élünk az országban, de a tavalyi számhoz képest 6 %-kal csökkent a népességfogyás. A rendszerváltás óta eltűnt két közepes megye lakossága, 950 ezer emberrel kevesebben születtek, mint ahányan meghaltak. Viszont nőtt a házasságkötések száma és ez biztató. Legalább a vége optimizmusra ad okot és tovább görget a következő hírre.

Az emberek többsége ennél többet nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Évről évre rosszabbnál rosszabb adatokkal találkozva már semmi nem megdöbbentő. Miért is foglalkoznánk, mindenkinek megvan már a felmentő válasza. Akad, akit egyáltalán nem érdekel ez a kérdés. Van, aki azzal rázza le magáról a felelősséget, hogy ő már megtette a magáét, felnevelt egy-két gyereket. Mások azt mondják, vállalnék én, de nem találtam meg az igazit. Olyan is akad, aki fiatalnak érzi magát ehhez. Ne felejtsük el azokat sem, akik szerint erre a világra, ilyen anyagi és egyéb körülmények közé normális ember nem vállal gyereket.”