„Nem célunk a két szülői tábor között ellenségeskedést szítani, olvasónk története azonban komoly kérdéseket vet fel. Továbbá nem szeretnénk összemosni az SNI-s gyerekek és az agresszió fogalmát – a cikk egy magatartászavaros gyermekről szól.
Tavaly meglehetősen nehéz hónapokat éltünk át a lányommal az óvodában. Reggelente zokogott és könyörgött, hogy ne hagyjam ott, mert fél. Kiderült, hogy az egyik társa rettegésben tartja a többieket. Ismerős anyukákkal beszélgetve megtudtam, hogy az esetünk nem egyedi, egyre több olyan viselkedészavaros gyerek van az óvodákban, aki veszélyezteti a többiek testi-lelki épségét. Mivel jelenleg integrált nevelés van, az intézmények kénytelenek befogadni azokat a gyerekeket is, akik bántalmazzák a társaikat. Az írásomban lejegyeztem az esetünket, azzal a céllal, hogy felhívjam a figyelmet a jelenlegi rendszer buktatóira.
A napokban egy anyuka feldúltan mesélte, hogy valószínűleg óvodát kell váltaniuk, ugyanis az egyik csoporttársa rettegésben tartja a fiát. A helyzet odáig fajult, hogy a terrorizált kisfiú minden reggel sírva könyörög az édesanyjának, hogy ne kelljen bemennie az oviba. Az óvónők tehetetlenek, így nem marad más választás, mint hogy átvigyék a fiúkat egy másik intézménybe.”
(...)