Túlélési praktikákat, tanácsokat szedtünk össze iskolás gyerekek szüleinek, mely lényege az együttműködés a gyermek érdekében szülő-tanár és gyerek között.
„1. Hallgasd meg amikor mesélni szeretne, ott és akkor, mert a pillanat nem jön el újra!
A srácok minden erejüket összegyűjtve szeretnék elmondani, hogy mi nyomja a lelküket. Amikor belekezdenek, akkor nincs más, ami fontosabb. Teremtsetek ehhez megfelelő közeget, van, akinek a kutyasétáltatás közben ered meg a nyelve, van, akinek autókázás közben. Minden este mesélj neki, teremtsétek meg azt az intim légkört, amiben a legapróbbnak tűnő történéseket megoszthatja veled, amikről utána tudtok beszélni. Az iskolában sok impulzus éri, akár csak egy kis osztálytársa rossz jegyet kap igazságtalanul, akár egy hangos tanári beszólás, egy ellopott vagy elveszett tárgy, egy barát bánata vagy épp öröme.
2. Beszéljünk róla! – Tabuk és traumák az iskolában
Sajnos az iskolát sem kerülik el az élet nehézségei. A srácok együtt – sokszor felnőtt nélkül – élnek meg olyan helyzeteket, ami érzelmi feldolgozásért kiált. A minap történt, hogy a fiam osztálytársa a szünetben kapta a hírt, hogy meghalt a nagymamája, összeomlott, vigasztalták …. utána erről hosszan beszélgettünk itthon. Hisz másnap már »ugyanúgy« viselkedett, mint eddig. De mi zajlik a felszín alatt, félelem, elfojtás, dráma… ugyanez történik csak más formában, ha meglopnak valakit, ha megvernek valakit, ha olyan osztálytársunk van, aki valamiért nehezített körülmények közül jön, szegény, gyermekotthonban él, betegséggel küzd. Ezeket vegyük észre, beszélgessük a gyerekekkel erről és próbáljunk szakemberekkel egyeztetve segíteni. Az érzékenyítés, az érzelmek feldolgozása nélkül nem tudnak a gyerekek és a felnőttek sem tovább lépni, ilyenkor nincs összeadás és kivonás. Ezt fogadjuk el és adjunk teret neki.
3. Azok a fránya szabályok! – Rendszer, szokások, szabályok
Az iskola egy rendszer, működő és kevésbé működő mechanizmusokkal. Ünnepek, szabadnapok, napirend. A gyerekek számára ezt is meg kell tanítani, hiszen van, ami nem felrúgható, be kell érni időre, a diákigazolványt vinni kell, az ünneplőnek tisztának kell lenni. Ez tanít fegyelemre, ne hagyjuk figyelmen kívül, mert ezzel a gyerek, a tanárok és a saját életünket is megnehezítjük. Ebben nincs sok mozgástér, ezt el kell fogadni vagy tovább állni. Ettől függetlenül arra mindig van lehetőség, hogy nem tetszésünket, vagy épp konstruktív javaslatainkat megfogalmazzuk az iskolavezetése felé.”
(...)
Hiszel az igazi varázslatban? Abban, amelyik nem a külsőségekben lakozik, hanem a szívekben? A Fővárosi Nagycirkusz karácsonyi műsora erre a kérdésre próbál látványos választ adni, inkább több, mint kevesebb sikerrel.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Bassár el-Aszad egy elszegényített társadalmon uralkodó erőszakapparátus élén volt elnök negyed évszázadon keresztül, rendszere túlélte a polgárháborút, 2024-ben azonban támogatók hiányában beomlott.
December 6-a körül még midig nagy kérdés, hogy ki áll nyerésre: a szegényeket és gyermekeket gyámolító püspök vagy a mitikus lény, akit megannyi névvel illetnek a világ különböző országaiban.
Ha Madridban jár a magyar utazó, már csak természetes, hogy a látnivalók feltérképezésekor felkelti kíváncsiságát a Thyssen-Bornemisza Múzeum. Sejthető, hogy van itt valamilyen magyar kapcsolódás, és nem is akármilyen kapcsolódás ez.
Nincs miért kárörvendeni az egyre mélyebb és szerteágazóbb német válságjelenségek kapcsán. Rajcsányi Gellért írása.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
