Sajnos az iskolát sem kerülik el az élet nehézségei. A srácok együtt – sokszor felnőtt nélkül – élnek meg olyan helyzeteket, ami érzelmi feldolgozásért kiált. A minap történt, hogy a fiam osztálytársa a szünetben kapta a hírt, hogy meghalt a nagymamája, összeomlott, vigasztalták …. utána erről hosszan beszélgettünk itthon. Hisz másnap már »ugyanúgy« viselkedett, mint eddig. De mi zajlik a felszín alatt, félelem, elfojtás, dráma… ugyanez történik csak más formában, ha meglopnak valakit, ha megvernek valakit, ha olyan osztálytársunk van, aki valamiért nehezített körülmények közül jön, szegény, gyermekotthonban él, betegséggel küzd. Ezeket vegyük észre, beszélgessük a gyerekekkel erről és próbáljunk szakemberekkel egyeztetve segíteni. Az érzékenyítés, az érzelmek feldolgozása nélkül nem tudnak a gyerekek és a felnőttek sem tovább lépni, ilyenkor nincs összeadás és kivonás. Ezt fogadjuk el és adjunk teret neki.
3. Azok a fránya szabályok! – Rendszer, szokások, szabályok