Létezik még olyan, hogy igazság?

„Az utóbbi egy-két évtizedben soha nem látott változások indultak meg, melyek a társas és technológiai eszköztárunkat is befolyásolják, így a korábbi kritériumok elavultak. A számunkra elérhető információ mennyisége a digitális forradalom által exponenciálisan megnőtt, így a láthatósági kritérium nem feltétele annak, hogy valamit elhiggyünk. Fontossá vált, hogy azt is elhiggyük, amit szabad szemmel nem láthatunk. Ilyen például a klímaváltozás, hiszen nem látjuk direkt, ahogy a kibocsátott gázok lassan tönkreteszik az ózonréteget, vagy ahogy a jégtáblák olvadnak. Sőt, ezek észlelése tudományos környezetet kívánnak meg. Így gyakran kénytelenek vagyunk a csoportunkon – legyen az etnikum, nemzet, vallás, kor vagy bármilyen szocioökonomikus csoport – kívül eső embereknek hinni.

Fel lehet tenni a kérdést: ha megvan rá a technológiánk, akkor miért nem lehet a vizuális kritériumhoz visszatérni? Hiszen videokamerán keresztül már szinte bármit fel tudunk venni. Ez igaz, ezzel egy időben azonban olyan technológiákat is kifejlesztettek, amelyekkel a vizuális valóságot torzítani lehet. Természetesen a digitális valóságnak is több pozitívuma van, gondoljunk csak egy szórakoztató sci-fire. Azonban ha ezt az eszköztárat közéleti ügyek manipulálására használják, az katasztrófával járhat. Mégis mekkora kárt okozhat egy olyan audiovizuális anyag, ami egy laikus számára megtévesztően igaznak tűnhet? Ha a tények kezelésére továbbra is a klasszikus kritériumokat használjuk, meg tudnánk állapítani a különbséget valóság és fikció között?

Az emberi faj a változó valóság körülményeihez alkalmazkodva már számtalan nehézséget túlélt. Ennek egyik oka, hogy mindig kialakult egy közösen elfogadott »tény«, ami alapján képesek voltunk a problémák közös megoldására. A mai modern dilemmáink azonban alapjaiban megkérdőjelezhetőek, hiszen a túlzott információmennyiség hatására párhuzamosan több igazság jelenik meg.”