Az Elhallgatott gyalázatról vitatkoztunk

A Bálint-ház vendége voltam Pető Andreával, mert egy emberi jogokról szóló filmklubba meghívták az Elhallgatott gyalázatot.

Nagy kíváncsisággal mentem oda, hiszen a filmben vitatkozom a felszabadulást ünneplő bácsikkal. A klubrádiós Pikó András volt a műsorvezető, akit előtte nem ismertem. Szóval a szekértábor elv szerint az oroszlán barlangjába mentem. Bár ez így túlzás, mert nagyon kedvesen hívtak és ott volt Andrea, akivel összeszokott páros vagyunk, voltunk mi már együtt a CEU-n és polgári körösök előtt, szóval tudtam, hogy a feje fölé tart, ha ki akarnák kaparni a szemem.

Pető Andrea és Skrabski Fruzsina

De nagy meglepetésemre kifejezetten jól sikerült a beszélgetés. Kérdezett a közönség, hogy mit tettek a magyar katonák? Egyenlőségjelet teszek-e a náci és a kommunista bűnök közé? A szekértáborok szerinti jól ismert viták és kérdések ezek.

De én úgy éreztem, hogy angyal szállt le közénk és éreztem a velem vitatkozó emberek fájdalmát és nem akartam továbbtolni. Békülni akartam. Elmondtam, hogy annyi vita van erről, de én nem vagyok alkalmas alany. Ez a film az erőszakos szovjet katonákról szól, semmi másról. A Saul fia pedig egy férfi fejéről szól hátulról, mégis jó film. 

Aztán felállt egy hölgy és elmondta, hogy látta 9 évesen, hogy nagypénteken mellette erőszakoltak meg két lányt, ez az első osztag katonái voltak, utána jöttek rendesek. Andrea pedig elmondta, hogy a koncentrációs táborokban is megerőszakoltak nőket.

Közösen emlékeztünk és a végén egy barátságos bácsival beszélgettem, majd kezet fogtam Pikó Andrással és közösen nyugtáztuk az új ismeretséget, hogy lehet így is, teljesen normálisan.

A film előtt a büfében egy kicsit beszélgettünk Andreával. Ő egy feminista csoport vezetője, én egy családpárti csoporté. Szóval beszélgettünk genderről, abortuszról, többféle feminizmusról, Sorosról, Momentumról. 

Sok mindenben nem értettünk egyet, de nagyon jól tudtunk beszélgetni. Mert jót feltételezünk egymásról.