Az emberi memória kiválasztáson megy keresztül: ha az emlékek segítenek a későbbi tanulással, védetté válnak. Ha nem, törlődnek. Ezzel a módszerrel az ideghálók közötti kapcsolatok nemcsak a memóriát tárolják, hanem ha bizonyítottan hasznosak, meg is maradnak.
Az új algoritmus ezt a jelenséget utánozza egyszerű eszközökkel. Különböző szilárdságú rugókként képzeljük el. Minél fontosabb egy kapcsolat egy feladat sikeres megoldásához, annál szilárdabb lesz, és annál nehezebb megváltoztatni.
Az algoritmus nem tökéletes. A kapcsolatok idővel egyre kevésbé plasztikusak, és a hálózat telítődik, egyetlen megváltoztathatatlan állapotba kerül, és már képtelen használni memóriáját, vagy nem tud új adatokat tárolni. Az is akadályozhatja, hogy esetleg nem jól ítélte meg a kapcsolatok fontosságát. A sikeres tesztek ellenére sok optimalizálás kell még hozzá. Feladatokat tud szekvenciálisan tanulni, de nem bizonyított, hogy jobban megtanulja őket. A fejlesztők mindenesetre bizakodnak, hogy az MI-t a következő nagy durranás, az általános célú intelligencia, az embernek természetes alkalmazkodó tanulás és következtetés felé terelik.”