Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Kevés elátkozottabb filmadaptáció volt az elmúlt évben, ami annyi negatívumot kapott már megjelenése előtt, mint a Páncélba zárt szellem.
„A téma mélységének ilyen szintű kiaknázatlansága annyira rányomja a bélyegét a filmre, hogy a legtöbben valószínűleg hajlamosak lesznek elmenni amellett, hogy a GitS egyáltalán nem rossz. A látvány egészen elképesztő, az elmúlt évek egyik legjobb urbánus sci-fije, ami tökéletesen aktualizálja a cyberpunk műfaj sajátosságait. Mindössze egyetlen dologba lehet belekötni, de ez meg inkább általánosan igaz minden új és drága filmre. A színek, hol a fenében vannak a színek? Hogyan lehet az, hogy 20 évvel Az ötödik elem után még mindig nem mernek a modern sci-fik élénk színekhez nyúlni, és miért kell az átkozott Power Rangerstől a DC szuperhősein keresztül az összes mai filmnek metálszürkének, metálkéknek és metálfeketének lenni? Az elején ez kifejezetten zavaró, de annyira aprólékosan ki van találva és meg van mutatva a város, hogy megszokjuk, és még így is elkezdjük értékelni a látványt. Johansson társai és a többi szereplő technológiai augmentációi fantasztikusan néznek ki, a CGI úgy általában a legmodernebb, amit manapság látni lehet. (…)
Ugyan a sztori egyszerűbb lett, a készítők mindent kihoztak belőle. Köze nincs az eredeti zsenialitásához, de a Cutter nevű kartonpapír főgonoszon kívül egyáltalán nem kiszámítható a történet. Van íve, keretbe van foglalva a főhős múltja, jelene és jövője, és némileg még a gép kontra ember kérdéskört is megkapargátják. De ettől még ez a GitS inkább egy nagyon látványos cyberpunk akciófilm, amit akár még 3D-ben is érdemes megnézni, de szigorúan olyanokkal, akiknek fogalma sincs az egészről. A Ghost in the Shell azt bebizonyítja, hogy igenis lehet japán animékre épülő hollywoodi szuperprodukciót csinálni, ami nem annyira hányadék, mint a Dragon Ball-film, de közben nem magyarázza túl a fiktív helyszíneket, idősíkokat, szereplőket. Addig a Ghost in the Shell megmarad egy egész jó, de közel sem zseniális sci-finek, amit simán érdekes megnézni egyszer, de tilos nagyobb jelentőséget tulajdonítani neki csak azért, mert rácsapták a termékre egy kultikus japán alkotás címét.”