A Whedon-művek egyik legjellemzőbb vonása, hogy igazi egyéniségeket vonultat fel. Bár látszólag mindegyiküket fel lehet húzni egy-egy sztereotípiára, idővel jóval többnek bizonyulnak annál.
„A Whedon-művek egyik legjellemzőbb vonása, hogy igazi egyéniségeket vonultat fel. Bár látszólag mindegyiküket fel lehet húzni egy-egy sztereotípiára, idővel jóval többnek bizonyulnak annál: Buffy például sokszor a buta szőke megtestesítője, ám bármilyen életveszélyes helyzetben feltalálja magát. Az eminens és visszahúzódó Willow meglepően kegyetlen dolgokra képes, ha a szerettei veszélybe kerülnek és így tovább. Mindezt úgy, hogy a karakterek sosem fordulnak ki önmagukból.
Az első három évad a középiskolai évek viszontagságait mutatja be: a gimnázium sokak szerint maga a pokol, Sunnydale-ben pedig nem csak átvitt értelemben, de szó szerint is. A későbbi évadok viszont a felnőtt lét viszontagságaival szembesítik hőseinket: Xander el akar költözni a szüleitől, el is jut egészen az alagsorig; Willow az egyetemi évek alatt újradefiniálja személyiségét; Buffy pedig hosszas munkakeresés után egy gyorsétteremben kapja meg élete első állását. A realitás néha már-már túlságosan is nyomasztóvá válik – ami elég furcsa egy alapvetően fantasztikus sorozat esetében. De épp ez adja meg az erősségét a szériának: bár a hősei nem mindennapi környezetben élnek, mégis könnyen felfedezhetjük önmagunkat bennük.
Az utolsó évad 2003-ban ért véget, de a történet néhány éve képregény formában folytatódik (természetesen Joss Whedon irányításával). Buffy népszerűsége tehát 15 év után is töretlen, olyannyira, hogy hamarosan újra a mozivásznon fog feltűnni. Egy olyan médiumban, amikben ’93-ban egyszer már megbukott, ráadásul az eredeti alkotógárda nélkül. Kérdem én: kell ez nekünk?”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Meglepő önvallomás a Disney+ új sorozatában.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
