Most akkor szükség van-e az emberre; a vélemények teljes káosza

Azt lelkesen propagálják némelyek, hogy ne legyen gyerekünk, ellenben ritkán hallok arról, hogy ne dolgozzunk.

Az Északi mitológia című kötetben Gaiman visszatér az ősforrásokhoz, és azok alapján idézi fel újra az északi népek istenségeinek ügyes-bajos dolgait a világ teremtésétől kezdve egészen a Ragnarökig.
„A kivonat kivonata ez. Az északi panteon végtelen számú történetének, a hol meghaló, hol feltámadó istenek cselekedeteinek csak töredéke maradt ránk, azok is főleg közvetítők útján. Gaiman prózája könnyed módon, gyakran kikacsintva igyekszik valamiféle egységes válogatássá összeállni, a kezdettől a vég felé tartó utazássá gyúrni az egymásnak gyakran ellentmondó mítoszokat. A végeredmény nem alkot egységes történetet, de érzékelteti azokat a benyomásokat, naiv világmagyarázatokat, vágyakat és eszméket, amelyeket az északi népek az isteneiken keresztül igyekeztek megőrizni, és átadni az eljövendő generációknak. Ma már nem ismerjük azt a tágabb kontextust, amely kiegészítette és magyarázta ezeket a történeteket. Szereplői és motívumai vagy tudományos kutatások alanyai, vagy a populáris kultúrában születtek újjá különböző verziókban. Manapság leginkább képregényfilmekben találkozni olyan figurákkal, mint Thor, Loki vagy Odin, az ott sugallt kép azonban jelentősen eltér az eredeti istenekétől. Gaiman ellenben ismét a legpőrébb, eredeti formájában mutatta meg az olvasónak ezt a véres, zavaros és számunkra érthetetlen világot.”
*
A teljes írás a Magyar Nemzet 03. 18-i számában, a Hétvégi Magazinban olvasható.