1848: a Habsburg-uralkodók nem voltak zsarnokok

Az, hogy az uralkodóházat egy, az ország történeti alkotmánya értelmében érvénytelen országgyűlésen egyoldalúan megfosszák a hatalomtól, minden magyar jogértelmezés szerint elfogadhatatlan. Az, hogy miután a Kossuth-féle lázadókat leverték, megtorlások voltak, úgy gondoljuk érthető. A bíróságok legálisan jártak el: azok a tábornokok, akik Kossuth mellé álltak felségárulást követtek el (V. Ferdinánd ellen is és egy trónfosztó kormányt szolgálva is), ilyen cselekedetet mindenhol a világon halállal büntették akkor. Ám nyilvánvaló, hogy az ellenkező oldal is követett el hibákat és úgy véljük, hogy sem a megtorló intézkedések, sem a Magyarországot sújtó jogfosztás, az egész országra kiterjedő kollektív büntetés nem volt indokolt, hiszen nem állt mindenki Kossuth-pártján, sokan kivonultak a közéletből, mások pedig Ferenc József trónörökös/örökös király mellé álltak.

I. Ferenc Józsefet 1848. december 2-ától – tekintettel arra, hogy V. Ferdinánd lemondása törvényes volt, még ha azt a magyar kormány, valamint országgyűlés ellenjegyezni nem is tudta, hiszen legitim országgyűlési szerv nem volt ekkor az országban[1] –, hívhatjuk ’örökös királynak’, akinek viszont jogkörei a magyar történeti alkotmány szerint nem terjedtek ki arra, hogy halálos ítéleteket hozzon.

Kétséges, hogy mindaz, ami talán a szükségtelenül szigorú megtorlásokban – és itt nem is a lázadók megbüntetésére gondolunk elsősorban, hanem az ország jogfosztására – megnyilvánult, arra szüksége volt-e az az adott pillanatban. Biztosak lehetünk benne, hogy nem, tekintettel arra is, hogy az ellenforradalmi győzelem intervencióval valósult csak meg, ami az ország szuverenitását sértette, ezt akkor is ki lehet mondani, hogyha megszállás nem történt. Emellett súlyos hiba volt például gróf Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzése is, aki soha sem fordult az uralkodó ellen tettleg, lemondott, amikor azt a nádor is megtette. Batthyány, habár a liberális eszmék mellett állt, a siralomházban is elfogadta az uralkodói jogosultságát Ferenc Józsefnek, s hozzá írt kegyelmi kérvényt. A megtorlások helyett talán az udvar részéről is gyümölcsözőbb lett volna egy III. Károly király által a Rákóczi-féle felkelés idején foganatosított helyreállítási protokoll.”