Benyák Zoltán: A nagy illúzió

„Nálam még mindig azért az a legnagyobb bók, hogyha egy magyar írónál egyszerűen elfelejtem, hogy egy magyar író művét olvasom. Engem teljesen magával tudott A nagy illúzió története ragadni, pedig nem egy vidám történetről van szó. Tom Pastor élete szép lassan tárul fel előttünk, és ez nem egy sikeres élet. Ő maga is szép lassan döbben rá, mit és hol rontott el véglegesen. Ráadásul a túlvilág sem éppen egy békés hely, tele van veszélyekkel, nyomasztóbbnál nyomasztóbb helyekkel, és végül mindenkiről kiderül, hogy senki sem, aminek látszik.

A legjobban számomra az tetszett, hogy Benyák Zoli is úgy képzeli a másvilágot, hogy az mindenkinek másképp mutatkozik meg, attól függően, hogyan is élte az életét. Tomnak is a saját történetei, emlékei elevenednek meg, a festőművészete is kísérti őt. Valahogy ezt sokkal jobban el tudom képzelni, minthogy pufók angyalkák vagy villás ördögök várjanak rám.

Rengeteg popkulturális utalás és szereplő található a könyvben, amelyek szerencsére nem lógnak ki a történetből. Ezek szerencsére sokszor nem direkt vannak az arcunkba nyomva, és utána olyan jó ráébredni, hogy á, szóval ez ő volt! Persze kapunk azért ehhez mankókat, de nincs a megoldás teljesen elénk tálalva.”