„Sokat hallunk manapság »családon belüli erőszakról«, de arról keveset, hogy a különböző típusú együttélésekben mennyire vannak a gyerekek a bántalmazás veszélyének kitéve. A »családon belüli erőszak« kifejezés ugyanakkor azt sugallja, mintha ez a probléma főként az ún. hagyományos, házasságra épülő családokban jelenne meg.
(...)
Apánál, biztonságban
Az Egyesült Államokban már régebb óta kutatják, hogy a különböző típusú párkapcsolatok mellett a gyermekek mennyire vannak kitéve a bántalmazásnak. Legutóbb a Fourth National Incidence Study of Child Abuse and Neglect / Negyedik nemzeti kutatás a gyermekbántalmazás és -elhanyagolás előfordulási gyakoriságáról címmel látott napvilágot az Amerikai Kongresszusnak benyújtott jelentés, amely a 2004–2009 között felvett adatok kiértékelését tartalmazza. Ebből az derül ki, hogy egy gyerek a legnagyobb biztonságban a házasságban élő biológiai szüleinél van, a legkevésbé pedig az olyan élettársi kapcsolatokban, ahol az anya olyan férfival él együtt, akivel nincsenek összeházasodva, és aki nem a gyerek biológiai apja. Az előbbihez képest az utóbbiban 17-szer akkora esélye van egy gyereknek, hogy például szexuális erőszak áldozatává váljon. (Magyarországhoz hasonlóan az Egyesült Államokban is az egyszülős háztartások túlnyomó többségében a nők nevelik a gyereket.) A fizikai és az érzelmi bántalmazás esélye is akkor a legnagyobb, ha az anya az új barátjával él együtt, aki nem a gyerek apja, míg akkor a legkisebb, ha a gyerek a biológiai szüleinél nevelkedik, akik össze vannak házasodva.
Egy az amerikai Pediatrics szaklapban 2005-ben megjelent kutatás szerint pedig az idegen felnőttel egy fedél alatt élő gyerekek csaknem 50-szer(!) nagyobb eséllyel halnak meg fizikai bántalmazás következtében.
A házasság és a biológiai szülők jelenléte egyértelműen gyerekvédő faktorok bármilyen más típusú együttélésben. A kutatások ugyanis arra az eredményre jutottak, hogy az intakt családban felnövekvő gyerekek a kívülről, idegenektől származó erőszakos cselekedetektől is jobban védve vannak. »A biológia apa jelenléte a gyerek életében az abúzus bármely fajtájának az esélyét csökkenti«, mondja a Pennsylvania Egyetem pszichológusa, Joseph B. Sheris. Mégpedig azért, mert az apák fontos szerepet játszanak abban, hogy a gyerekek felismerjék, amikor problémás helyzetbe kerülnek. A szeretetteli apa–gyerek kapcsolat mintául szolgál más kapcsolatokhoz, az apák felkészíthetik a gyerekeiket a várható veszélyekre, és ha nyílt, kommunikatív a légkör otthon, akkor a veszélyesnek induló viszonyokat már az elején ki lehet szűrni. »Az apák feladata, hogy tiszta határokat szabjanak és figyelemmel kísérjék gyermekük tevékenységét – folytatja Sheris. Ebbe beletartozik, hogy a gyereknek mikorra kell legkésőbb otthon lennie, és annak nyomon követése, hogy kikkel barátkozik. Egyszóval érdeklődni kell, hogy mit csinál, mi történik vele... A szülőség két legfontosabb aspektusa az érzelmi támogatás és a felügyelet.«”
(...)
