Ember és gép: a transzhumanizmus fejlődése

„Az ember tragédiája, hogy szerveink általában hamarabb elhasználódnak, mint az agyunk. Ha egyetért ezzel az állítással, valószínűleg Zoltán Istvánnal is egyetért, hogy a szintetikus szervhelyettesítés területén várható a következő élethosszabbító orvosi áttörés.

122 évesen halt meg az eddig legtovább élt ember. A transzhumanisták szerint az ember fizikai, értelmi és kognitív képességeit feljavító technológiai fejlődéssel hamarosan tovább élhetünk. Jó példa rá, hogy korábbi szívbetegeim szívátültetés, természetes emberi szív helyett egyre inkább választottak állandó és nem ideiglenes megoldásként titánból és műanyagból készült, a mellkasba implantált elektromechanikus készüléket (LVAD).

Ők aligha transzhumanisták, csak tudtukon kívül elfogadnak transzhumanista gondolatokat. Jobb, ha a testet azonnal segíti az elérhető technológia, mintha bizonytalan ideig várakoznak a természetes szervre. Nő a mechanikus, elektromos és digitális eszközök elfogadottsága.

A transzhumanisták szerint ez csak a kezdet. Összes testrészünk helyettesíthető lesz mesterséges szervekkel. Tapasztalatból tudjuk, hogy meghosszabbítják az életünket. 3D nyomtatással, szintetikus szövettenyészetekkel saját testünkből is készülhetnek majd beültetendő eszközök. Ha mindkettő ugyanabból az organikus anyagból áll, nehéz különbséget tenni ember és gép között.

Sokunk számára ígéretes és lenyűgöző ez a jövő. Az ember és gép közti különbségekhez nagyon hozzászokott személyeket viszont jogosan töltheti el félelemmel. De gondoljunk akármit is, a társadalom egyre jobban elfogadja emberi test és technológia egybeintegrálódását.”