„Az Irsai Olivér egy újkori magyar szőlőfajta. Kocsis Pál nemesítette 1930-ban, Csabagyöngyéből és Pozsonyi fehérből. Sok történet kering nevének eredetéről, például az, hogy Irsai Olivér mesebeli figura volt, vagy esetleg száz pengőt fizettek az elnevezésért. Egyik sem igaz, valóságos személy volt Irsai M. Olivér, aki 1930-ban született akár a szőlőfajta. Kocsis Pál barátja, Irsai M. József iránti tiszteletből nevezte el annak fiáról az új szőlőt.
Az IO egy úgynevezett kettős hasznosítású szőlő. Ez azt jelenti, hogy egyszerre csemege szőlő és borszőlő is. Először a piacokon találkozhatott vele a közönség, s aztán szép lassan beköltözött a boros flaskákba. Sőt, napjainkban az egyik legkedveltebb fehérbor a kereskedelemben. Sikerét annak köszönheti, hogy egyedi és intenzív aromával rendelkezik, szinte muskotályosként viselkedik a pohárban; illatában bodzavirág, szőlő, citrusfélék jelennek meg együtt - vagy adják egymásnak a stafétabotot - szépen.
Ami az étrendi ajánlatát illeti, sok mindenhez fogyaszthatjuk kísérőként. Salátákhoz, tavaszi zöldségekből és zöld levelesekből - paraj, sóska, medvehagyma - készített fogásokhoz, zöldség krémlevesekhez, fűszeresen elkészített halakhoz, illetve fehér húsú szárnyasokhoz, valamint friss kecskesajtokhoz is parádésan illeszkedik.
A Pinceáron kínálatában eddig egyetlen Irsai Olivérrel - a Kúcs Gyula által préselt pécsi illetőségűvel - lehetett találkozni, most azonban van itt még egy, méghozzá a Balaton északi partjáról, nevezetesen a Skrabski Pince 2016-os évjáratú tétele, ami mindenképp megér egy misét. Hogy Hungarikum-e az Irsai Olivér? Ha jól tudom, hivatalosan nem az, de - maradjon köztünk - nem hivatalosan, szerintem mindenképp annak számít!”
*
Kovács Antal ajánlóját a Pinceáron borkereskedés hírlevéleből szemléztük.