A CEU közgazdasági tanszéke elérte azt, amit a Gyere Haza Fiatal! kampány nem, és az MTA Lendület Programja is csak kis részben: Magyarországon nevelkedett, külföldön nevet szerzett, a világhír közelébe vagy egyenesen a világhírig jutott közgazdászokat csábított haza, olyan tudósokat, akiket ma a világ bármely egyeteme szívesen látna.
„Tisztelt választópolgár!
Mint arról értesülhetett, egy március 28-án benyújtott törvényjavaslat lehetetlenné kívánja tenni a Közép-európai Egyetem (CEU) további működését Magyarországon. Ahhoz, hogy Budapesten ne kelljen bezárnia a magyar akkreditációval rendelkező, 25 éve Budapesten oktató egyetemnek, képzést kellene indítania az Egyesült Államokban. Nem valószínű, hogy a CEU megtenné ezt a szakmailag abszurd és anyagilag megrendítő lépést.
A Balog Zoltán miniszter által jegyzett T/14686. számú javaslat “általános indokolása” szerint a törvénynek »biztosítania kell a nemzetközi felsőoktatási együttműködés irányát, területét meghatározó, támogató magyar kormányzati szándék, a külpolitikai célkitűzések, valamint a nemzetközi kapcsolatok működtetésével járó hallgatói, oktatói mozgás, beutazás során az időszerű nemzetbiztonsági szempontok érvényesülését.« Magyarul és a lényegre szorítkozva: biztosítania kell a kormányzati szándék érvényesülését, mely szándék – semmi kétség – a CEU elüldözésére irányul. A többi érintett ugyanis nem érintett: külföldön is folytat oktatási tevékenységet, Magyarországon »beszállítóként« van jelen.
Közgazdászként a tudományterületemen megfigyelhető »oktatói és hallgatói mozgásról« szeretnék röviden számot adni. Szeretném, ha tudná, mit veszítene a magyar tudomány ezzel a lépéssel!
A CEU közgazdasági tanszéke elérte azt, amit a Gyere Haza Fiatal! kampány nem, és az MTA Lendület Programja is csak kis részben: Magyarországon nevelkedett, külföldön nevet szerzett, a világhír közelébe vagy egyenesen a világhírig jutott közgazdászokat csábított haza, olyan tudósokat, akiket ma a világ bármely egyeteme szívesen látna. Nem tudok olyan Magyarország méretű, közepes jövedelmű országot említeni, ahol a szakma legnagyobbjai ilyen számban dolgoznának otthon.
Nem csak az igaz, hogy a szakma magyar származású nagyjainak jó része ma Budapesten dolgozik, hanem az is, hogy a CEU közgazdasági tanszékének munkatársai zömmel magyarok: a tizenöt állandó tanárból kilencen, a huszonhat látogató professzorból tizennyolcan, a titkárság nyolc dolgozójából heten.
Az elmúlt öt évben a tanszék magyar oktatói olyan folyóiratokban publikáltak, mint – a teljesség igénye nélkül – az American Economic Review (hat cikk!), az Econometrica, a Quarterly Journal of Economics, a Review of Economic Studies, vagy a Review of Economics and Statistics. Közgazdásznak nem kell mondani, mások pedig könnyűszerrel megbizonyosodhatnak róla: a szakma vezető folyóiratairól van szó.
A CEU négy magyar professzora nyert el nagy összegű támogást az Európai Kutatási Tanács (ERC) kivételesen szelektív, csak a legjobbak számára elérhető pályázatain, ahol a CEU nyolcadik helyen áll az európai egyetemek versenyében. Ők és a kutatásaikban részt vevő – nagy számban magyar - közreműködők itthon adóznak a támogatásból elköltött forintok után, és a magyar tudomány hírnevét öregbítik.
Munkahelyem, az MTA Közgazdaságtudományi Intézete mindennapos munkakapcsolatban áll a CEU-val. Tizenhárom olyan fiatal kutatónk van, aki a CEU-n szerzett mester vagy doktori fokozatot, és tizennégy olyan munkatársunk, aki ott tanított vagy tanít, nem beszélve azokról, akik a CEU-n koordinált kutatásokban vesznek részt, vagy alkalmilag előadásokat tartanak.
A CEU-ra hazatért kiemelkedő kutatók nem viselkednek előkelő idegenként: ők indították és szerkesztik az Index De Facto blogját, ahol szigorú minőségellenőrzésen átesett, tényeken alapuló írások jelennek meg az országot érintő fontos kérdésekről. A CEU ad otthont a Magyar Közgazdaságtudományi Egyesület éves konferenciájának, a társaság jelenlegi elnöke az egyetem oktatója.
A CEU elüldözésével kitölthetetlen űr támadna a magyar közgazdaság-tudományban: elveszítenénk a legjobbjainkat, elapadna a legfontosabb utánpótlási forrásunk, ritkulnának a nemzetközi tudományossággal ápolt kapcsolataink, visszasüllyednénk a perifériára, ahonnét a régió sok országa máig sem tudott kikeveredni. (Nem azért, mert nem elég okosak, hanem mert ha elég okosak, akkor kevés kivétellel nem maradnak otthon. Mert nincs hol.) A színvonalas, nemzetközi szinten is elismert mesterszintű vagy doktori képzésre vágyó, de a hazai környezetet, a családjukat, a barátaikat hosszabb időre elhagyni nem akaró diákok külföldre kényszerülnének, vagy a szakmai igényeikből kellene engedniük.
A magyar közgazdasági kutatást és oktatást olyan veszteség érné, amilyet utoljára a második világháború előtti és utáni tisztogatások idején kellett megélnie.
Köllő János
közgazdász, az MTA doktora”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Bonnie Andrews szervező olyan drag showt ígért, amire „mindenki emlékezni fog”.
Aztán hátat fordított és elsétált.
A projekt keretein belül képzési anyagot állítanak össze a hallgatók számára, amely segíti őket abban, hogyan ismerhető fel a világnézeti alapú diszkrimináció.
Szívesen írnám, hogy az SZDSZ szellemisége ma is velünk él (mert így könnyebb lenne), de ez egy sokkal silányabb, intellektuálisan üresebb nemzedék.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Minden nap délután kettőkor és ötkor nyitják meg a vásárlási lehetőséget.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
