Hungarolimpia

„» Az üzleti közösség végtelenül csalódott, mert ettől a generációtól ellopták azt a lehetőséget, hogy Magyarország olimpiát rendezzen, a következő 50 évben ugyanis erre nem lesz lehetőség«” – hangzott el március 2.-án a Nyugat-dunántúli Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetségének 2017. évi regionális gazdasági évnyitóján. Két nappal korábban a házigazda szónok ugyanezt az álláspontot képviselte egy budapesti rendezvényen, amelyen a miniszterelnök is részt vett, aki »bordatörésként« értékelte a kandidálás kudarcát. Cégvezetőkkel, üzletemberekkel, kamarai és szövetségi tisztségviselőkkel is beszélgettem az olimpia kapcsán a fővárosi konferenciát megelőzően, valamint azt követően, és az a vélemény alakult ki bennem, hogy a vállalkozói társadalom – a lakossághoz hasonlóan – rendkívül megosztott a kérdésben.

Több kelet-magyarországi mikro- és kisvállalkozóval tárgyaltam az utóbbi időben, akik közül jónéhányan egyáltalán nem voltak elragadtatva az ötkarikás játékok ötletétől. Sokan pártolták, de voltak olyanok is számosan, akik azt mondták, hogy a távoli –infrastruktúra tekintetében elmaradott – kistelepülések lakossága, munkavállalói és vállalkozói semmit nem profitálnak a budapesti nagyberuházásokból, ellenkezőleg: a fővárosi fejlesztések elszipkázzák a vidéki Magyarországtól az anyagi forrásokat. Mások a magas korrupciós kockázat miatt nyilatkoztak bizonytalanul és azt fejtegették, hogy egy szűk és kiváltságos vállalkozói kör fog csak nagyot kaszálni, a többség viszont hoppon marad. Privát tapasztalataimból mindössze annyi következtetést merek levonni, hogy a főváros vonzáskörzetében és az olimpiai beruházásokban érintett megyeszékhelyeken működő, nagyobb méretű ipari és kereskedelmi vállalkozások tulajdonosai érzékelhetően jobban szimpatizáltak az olimpiai projekttel, mint a vidéki kisvállalkozók. A fent idézett MTI-közlemény viszont azt sugallja, mintha Magyarországon a teljes versenyszektor beállt volna az olimpiai rendezés mögé, holott ezt tényadat nem igazolja. A lobbycsoportok egyezsége egy ideig kitartott, de egyértelmű társadalmi támogatottság nem volt, és hazánk választókorú lakossága sokáig bizonytalankodott. Reprezentatív felmérés nem készült a támogató és ellenző vállalkozók arányáról, összetételéről, így nem megalapozott a »végtelenül csalódott üzleti közösség« egységes besorolás. Csalódni azonban nemcsak a végeredményben, hanem az előkészítés színvonalában, az alkalmazott kommunikációs eszközökben, a párbeszéd intenzitásában, időzítésében és nívójában is lehetett. Az ellenzők és ingadozók haza- és városszeretetének megkérdőjelezése sértő, a pályázat sikerességének szempontjából pedig abszolút kontraproduktív volt.”