Lovecraft és a brit anarcho-punk rejtélyes találkozása

„A Rudimentary Peni nevet viselő angol brigád a punk szcéna egyetlen olyan zenekara, akik nem pusztán egy-két dalt, hanem egy egész albumot szenteltek Howard Phillips Lovecraft munkásságának. A banda 1988-ban megjelent, Cacophony című lemeze az első daltól az utolsóig HPL és művészete körül forog, még akkor is, ha a dalszövegek tekintetében néha ez kissé ködösebb, kevésbé direkt, vagy épp első látásra mindenféle reláció nélküli formában nyilvánul meg. A lemez azonban éppen ettől az indirekt kapcsolódástól lesz a hasonló koncept-anyagokkal szemben igazán érdekes. A dalok ugyanis nem egy egybefüggő történetet mesélnek el, és nem is kizárólag Lovecraft írói munkásságából táplálkoznak, hanem minden egyes tétel más és más témát veséz ki és máshonnan közelíti meg az író műveit, vagy épp életének egy-egy bizonyos momentumát.

A lemez alig több, mint 42 perces, és 30 dal található rajta, jó punk anyaghoz hűen pedig a leghosszabb szerzemény játékideje alig haladja meg a két percet. Ha csak a dalszövegeket nézzük, az album már akkor meglehetősen változatos képet mutat, mind a dalok témáját, mind pedig a szövegeik hosszát és megfogalmazását tekintve. A csapat frontembere, az absztrakt festményeiről is ismert Nick Blinko több esetben nem vitte túlzásba a szövegírást, az Arkham Hearse című dal esetében a lírika egyenértékű a dal címével, az Architectonic and Domoinant névre keresztelt szám pedig pusztán egyetlen, ismételt mondat, a »flamelike sunset« mantrázásából áll. A lemez azonban ettől függetlenül javarészt nagyon profin átgondolt, elsőre talán nem is annyira nyilvánvaló, Lovecraft életére és munkásságára irányuló utalásokkal van teletűzdelve.”