„Úgy sejtem, a parlamenti küszöb megugrása érdekében ezt az aprómunkát fáradhatatlanul végeznék is egy álló éven keresztül – mindez viszont azzal járna, hogy a Molnár Gyula-féle kétszázezres „rablás” a töredékére csökkenne.
Vagyis vagyonadó ide, vagyonadó oda, a Botka-féle álom aligha teljesedne be: mégiscsak egyezkedni kellene Gyurcsánnyal, belenyugodva a Fidesz továbbszolgálásába. Mindennek az általános felismeréséig azonban alighanem kilőnek még egymásra néhány tárat – s az a gyanúm, hogy korántsem vaktölténnyel. Mintha a bibliai Káin és Ábel viaskodna egymással – de ki kicsoda közülük?
Valaha egy pártban nyomultak, együtt is vitték kis híján csődbe az országot. Ha igaz, hogy a politikában előbb-utóbb összenő, ami összetartozik, ez most itt egy olyan fázis, mikor azt tapasztaljuk: szétmállik, ami összetartozott.”