Seveneves: használati útmutató világvége esetére

„Sajnos, a könyv nem az általam kívánt irányba haladt: ahelyett, hogy az emberekről mesélt volna, a technikáról kezdett. Eleinte még érdekelt, hogyan is működik az Izzy, hogyan akarják kialakítani az életteret több ezer embernek, hogy védik őket a sugárzástól, de úgy a 100. oldal környékén egyszerűen elkezdtem unni, a kétszázadiknál pedig már masszívan dühös voltam és azon agyaltam, vajon a földnek vagy a falnak vágjam-e a könyvet. Folyamatosan azt éreztem, hogy a regényben rengeteg annál izgalmasabb téma rejtőzik, mint hogy részletesen leírjuk a bolók összekapcsolásának metódusát. Megjegyzem, egy idő után már a terminológiát sem tudtam követni, mert nem érdekelt.

De a legrosszabb az egészben, hogy Stephenson mindig belógatott valami csalit, hogy most majd másról fog szólni a történet, mint a jég felszínének átalakításáról, hogy majd végre számítani fog az, hogy itt emberekről van szó, hogy megtudunk valamit arról, hogyan gondolkodtak, hogyan éreznek akkor, mikor elpusztul a szülőbolygójuk – legalábbis abban az értelemben, ahogy ők ismerték. És nem állítom, hogy ebből semmit nem láttunk, de közel sem eleget. A 400. oldal táján még valamiféle konfliktus is kezdett kialakulni, de utána megint áttértünk a delta v-kre és az űrbeli síkváltásra. Frusztráló.

Egyébként is nagyon vicces, hogy Stephenson a bibliai Onán bűneit emlegeti, mikor ő maga is beleesett ebbe a csapdába. Ez a könyv egy hatalmas technikai maszturbáció. Nem tagadom, valahol imponáló ez a hatalmas tudás, amit Stephenson beletömött ebbe a monstrumba. De míg más regényekben, így a Diaszpórában vagy A Háromtest-problémában a szerzőknek némi irodalommal is sikerült megtölteniük a regényt (vagy legalábbis kellően rövidek voltak ahhoz, hogy ne tűnjön fel a hiány), itt erre mintha szándék sem lenne. Maga a történet csak alibi ahhoz, hogy a szerző egy hatalmas használati útmutatót adjon apokalipszis esetére. De ilyet csak akkor szoktam olvasni, ha éppen valami új eszközt akarok használni, szórakozásnak semmiképp.”