A CEU és a lelkiismereti szabadság

„Fölösleges tovább csűrni-csavarni a szöveg értelmezését. Gyakorlatilag biztos, hogy a célkeresztben a Közép-Európai Egyetem van. Az Egyetem 1991 óta működik Magyarországon, eleinte Prágában és Varsóban is. Illeszkedése a magyar felsőoktatáshoz nem volt problémamentes; ma sem az. A magyar egyetemi-akadémiai világ anyagi erőforrásait messze meghaladó lehetőségei sokszor irigységet, vagy – mondjuk enyhébben – frusztrációt váltottak ki a környezetében. Elitképzést csinál, a legjobb hallgatók közül is válogathat. Eredményei impozánsak, amelyek mögött azonban a magyar BA-szintű felsőoktatás és a magyar akadémiai szféra teljesítménye is ott van; erről sokan hajlamosak megfeledkezni. S nem tagadható, hogy a CEU-nak van világnézete, ha jobban tetszik, politikai karaktere, ami nem mindenki számára vonzó, nem mindenki érzi magát otthon benne. Erről van személyes tapasztalatom, de ez itt mellékes.

Mindezek a tények és tényezők azonban messze eltörpülnek a lényeges dolgok mellett. Minden indokolatlan és indokolt frusztráció ellenére a CEU inspiráció, modell, mérce és rang a magyar felsőoktatás jobbik részében. Az Egyetem Magyarország egyik ajtaja a világba – elnézést az egyszerű hasonlatért. S akár vonzó valaki számára az említett karakter vagy szellem, akár nem, ettől az még létezik, a civilizált világban mindenütt, amellyel mindig érdemes párbeszédet folytatni, ha kell, vitatkozni, keményen polemizálni. Ez nem a kormány dolga, nem is a kormánysajtóé. Ez mások dolga, többek között az enyém. A magyar konzervatív-jobboldali értelmiségnek – benne nekem – nincs szüksége rá, hogy adminisztratív-jogi eszközökkel ebrudalják ki a CEU-t: ez megalázó.

Természetesen a CEU-n folyó akadémiai tevékenység túlnyomó része nem is függ össze az említett politikai karakterrel meg szellemiséggel. Az ott oktató és kutató magyar kollégák megbecsült és segítőkész tagjai a magyar akadémiai világnak, a magyar társadalom-, gazdaság- és humántudományokat jelentős eredményekkel gazdagították. Lehet, hogy ezek papírízű kijelentések, de ettől még igazak. S fontosak.”