– Mindig úgy gondoltam, hogy festő leszek. Hatodikos koromban kezdtem rajzot tanulni, apukám – Vladár Csaba festőművész – mindig azt mondta, hogy ez egy csodás szakma, és ő nagyon boldog volt, hogy ezt választottam. Anya viszont két lábbal áll a földön, ő azt szorgalmazta, hogy egy erős, rendes gimnáziumba járjak. De mindig maximálisan támogattak. Felvételiztem, és többször is visszadobtak. Akkor ezt hatalmas kudarcnak éltem meg, az eddigi életem legnehezebb időszaka volt. Gondolj bele, háromszor egymás után a finisben kiesni… De meg is erősített, fontos tapasztalat volt. Elmentem egy évre pincérkedni, és azalatt teljesen biztos lettem abban, hogy én egyetemre szeretnék járni, festészetet akarok tanulni.”
Folytatás a Képmás magazin februári számában!