Velem szemben egy kismama ül, sima hajjal, smink nélkül, nadrágban-pulóverben-kendőben. Ő Vladár Krisztina festő, a Pécsi Egyetem végzős hallgatója. Szóval, félre sztereotípiák!
„Kedves Olvasó, kérem, hunyja be a szemét, és képzeljen maga elé egy húszas éveiben járó, végzős festőhallgató… nőt. Milyennek látja? A haja lila és zöld, esetleg feltűnő ruhákban jár? Velem szemben egy kismama ül, sima hajjal, smink nélkül, nadrágban-pulóverben-kendőben. Ő Vladár Krisztina festő, a Pécsi Egyetem végzős hallgatója. Szóval, félre sztereotípiák!
– Elsőre azt gondolná az ember, hogy a festészet férfiszakma... Milyen most a férfi-női arány a pályán?
– Az egyetemen azt látom, hogy generációváltás zajlik. A tanáraink még csak férfiak, egyetlen női mesterünk van, de a mi évfolyamunkban és az utánunk következőben a hallgatók 90 százaléka nő. A felsőoktatásban most eleve a nők vannak többségben. Gyakran beszélgetünk erről, és mindig oda lyukadunk ki, hogy a férfiaknak leendő családfenntartóként kell gondolniuk önmagukra, festődiplomával pedig nehéz úgy elhelyezkedni, hogy biztos munkájuk legyen, és egy családot el tudjanak tartani. Ezért a férfiak inkább az alkalmazott grafika–formatervezés, 3D design irányt választják.
– Vagyis a nők bátrabban gondolkodhatnak az önmegvalósításban, mert ez a teher nem nyomja őket annyira?
– Én soha nem gondoltam azt, hogy szerzek egy diplomát, aztán hátradőlök, és hagyom, hogy a férjem megszakadjon. De igen, talán a nők kezelhetik ezt egy kicsit lazábban.
– Hogyan választottál pályát?
– Mindig úgy gondoltam, hogy festő leszek. Hatodikos koromban kezdtem rajzot tanulni, apukám – Vladár Csaba festőművész – mindig azt mondta, hogy ez egy csodás szakma, és ő nagyon boldog volt, hogy ezt választottam. Anya viszont két lábbal áll a földön, ő azt szorgalmazta, hogy egy erős, rendes gimnáziumba járjak. De mindig maximálisan támogattak. Felvételiztem, és többször is visszadobtak. Akkor ezt hatalmas kudarcnak éltem meg, az eddigi életem legnehezebb időszaka volt. Gondolj bele, háromszor egymás után a finisben kiesni… De meg is erősített, fontos tapasztalat volt. Elmentem egy évre pincérkedni, és azalatt teljesen biztos lettem abban, hogy én egyetemre szeretnék járni, festészetet akarok tanulni.”
Folytatás a Képmás magazin februári számában!
Mi áll a dadogás hátterében? Kik birkóznak meg nehezebben a dadogás okozta nehézségekkel? Miként tudnak segíteni a pedagógusok? A dadogás elfogadásának világnapja alkalmából Hojdák Gergelyt kérdeztük.
A kommunista álom végül mindig ugyanoda vezet: nem a közös jólétbe, hanem a közös semmibe.
A XXI. Század Intézet októberi felmérésből kiderült, hogy a magyar közösségi média felhasználók számára fontos az emberi méltóság védelme és nem szeretik az álhíreket.
A régi jobb volt – Németország budapesti nagykövetének figyelmébe · Egy átlagos hét odaát
A Keresztapa és az Annie Hall ikonikus sztárja 79 évesen hunyt el – családja azt kéri, jótékonysággal emlékezzenek rá.
Nem köntörfalazott a magyar miniszterelnök.
Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke, a nemzeti ünnep közeledtével olyan kijelentéseket tett, amelyek célkeresztjébe a Budapestre érkező határon túli fiatalok kerültek.
Mit kellett volna még Szoboszlainak csinálnia, hogy a meccs embere legyen Frankfurtban? A gól, a gólpassz és a 95 százalékos passzpontosság nem volt elég…
