Ez még mindig nem egy új, igazi Gaiman regény, de attól még pont ugyanolyan élvezetes olvasmány, mint kb. bármi, amit Neil valaha írt.
„Azt gondolom, hogy mítoszok feldolgozásával nem lehet nagyot tévedni. Az elérhető eredeti szövegek persze gyakran nehezen értelmezhetőek, de aki képes ezeket a ma embere számára könnyebben befogadható nyelvre fordítani, annak mindig lesznek hálás olvasói. Persze lehet az átírást nagyon sokféleképpen megoldani, a komoly, akár kritikai-magyarázó kiadásoktól a gyerekeknek szólókig. Neil Gaiman verziója szórakoztató és viszonylag könnyed, ráadásul úgy válogatta össze az egyes történeteket, hogy szinte regényszerű ívet adnak ki. Ám akad ebben a könyvben sok minden, amit 16-18 éves kor alatt nem biztos, hogy jó olvasni.
Bár kétségtelen, hogy a jelen európai (vagy akár általában vett nyugati) civilizációra a legnagyobb hatással a judeo-keresztény kultúrkör volt, s aztán a görög-római, mégis úgy gondolom, hogy illő és üdvös ismerni az ógermán (és a kelta) mítoszokat is. Számtalan apróbb-nagyobb dolog van ebben a mi világunkban, ami ezekből származik (például a hét napjainak angol elnevezései közül több), és jó, s akár hasznos is tudni ezekről. Az sem érdektelen, hogy felsejlenek olyan momentumok ezekben a mítoszokban, melyek rokonai más mítoszoknak (bár az az érzésem, hogy még a görög istenek sem voltak annyira tufák, idétlenek és kiszámíthatatlanok, mint alkalmanként az ógermánok), sőt, egyes elemek akár magyar népmesékben is visszaköszönnek.
Van természetesen olyan olvasata, tartalma, szimbólumai is ezeknek a történeteknek, amiket sem Gaiman, sem senki más, mai ember megfejteni nem tud – ezoterikus, okkult tudás, beavatás, ilyesmik, melyeket talán jobb is nem boncolgatni, nem lévén élő vezetőnk, aki segítene a megértésükben. Ám a bennük rejlő, hol költői, hol iszonytató erő így is érződik, s pusztán ezért az élményért is érdemes elolvasni. Mert a legtöbb ember úgy gondolja, a mítoszok és mesék csak rég halott emberek és népek baromságai, vagy legjobb esetben is csak valami tiszteletreméltó, de ködös, elmúlt, elveszett dologként tekint rájuk. Holott valami, ami máig így hat az olvasóra/hallgatóra, biztosan nem halott…”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Összegyűjtöttük a szezon kihagyhatatlan köteteit: Jókai Mór elfeledett titkaitól a világhírű filmgyárosokig, Agatha Christie vérfagyasztó adventi rejtélyeitől a legújabb magyar űrhajósig. Karácsonyi könyvajánlónk!
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
A magyar boszorkányokról készült, gyönyörűen illusztrált néprajzi kötet a Bestiarium Hungaricum alkotóitól, benne Könyves Kálmántól a pap kenyerén ürülékké váló vajig.
A Jókai 200 emlékév keretében megjelent a Jókai Mór harmincháromszor című, gazdagon illusztrált kötet, amely nem kevesebbre tesz kísérletet, mint hogy kihozza az írót a vitrinből, megmutatva a nagy történetek mögött álló sokszínű embert.
A várakozásokat is felülmúlva, összesen több mint ezer pályázat érkezett a Libri Talent második évadára és a Libri Talent Mini meseíró pályázatára.
Az ő szabályokkal teli univerzuma mára a modern nők menekülőútja és vágyott fantáziavilága lett. Az éppen negyed évezrede, december 16-án világra jött angol írónő népszerűbb, mint valaha.
A jelölt személyéről szombaton döntött a szombathelyi Fidesz.
Illusztrációt mondjuk nem is keresett a bejegyzéshez.
