Halott pénz

„Hát hogyne. Nyilván az az ábra, hogy Garancsi, Vajna, Mészáros meg a többiek szuverén nagytőkésként rendelkeznek a nekik kiutalt százmilliárdos tételekkel, és véletlenül sem adják le a sápot a keresztapának. Épül az autonóm, öntudatos polgárság. Orbán Viktor mindössze nyolcszázezer forint megtakarítással rendelkezik, és azt is a feleségétől kell elkérnie, ha vonatjegyet venne Svájcba.

Igaz, a miniszterelnök egyszer már megtapasztalta, mi lehet abból, ha egy feltőkésített jóbarát berág, és ellene fordul: Simicska Lajos dezertálása máig megoldatlan problémákat okozott. De megvonja a vállát, és belátja, hogy nem lehet minden az övé.

Aha, az a típus pont. A politikában ugyan dühöngő control freak, de anyagilag megelégszik a tisztes jómóddal, amit a miniszterelnöki fizetés megenged. Na jó, egy apró stadionra meg kisvasútra azért kölcsönkér a nemzettől, de a nemzet vidáman adakozik, igazán megérdemli az a drága jó ember. Lovasberényig, ha neki úgy esik jól.

A politika réges-régen meghekkelte a vagyonbevallások rendszerét. Megtalálta a módját annak, hogy elrejtse a szajrét. Közben dolgozik azon, hogy minél veszélytelenebbül lophasson. Erről szól a sajtó és a civilek vegzálása, az átláthatatlansági törvények (az úgynevezett Acélzseb-program), és a korrupciót pozitívnak, de legalábbis elkerülhetetlennek lefestő védőbeszédek. A megalázó jelenetek, ahol a professzor arról hablatyol, hogy attól még megéri az olimpiarendezés, ha szétlopják. Már fel sem merül, hogy kivételesen lehetne a verseny fair, és így a fölösleges pénzkidobás kevesebb. Nem: az ígéret az, hogy igenis szét lesz lopva, és ezzel együtt tessék örülni neki.”