Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Ellenben ugyanis a Denevérember legutóbbi élőszereplős kalandjával, miközben Gotham City építőkockáira hullása alatt a karakterek sem sikkadnak el.
„Látványos, tartalmas, csupa szív animációs kaland ez. Az egyetlen (egészen) apró hibának talán csak annyit tudnék felhozni, hogy a Lego Kalandhoz képest néhol kissé infantilisebb, erőltetettebb (illetve itt-ott enyhén önismétlő) volt a humora. Ám, ezek a pillanatok mennyiségükben is eltörpülnek, azokhoz képest, amikor hangosan felröhögtem. (Nem egyszer érződik, hogy a Robot Chicken egyik rendezője felel a filmért.) Az, hogy nem minden poén ül részben valószínűleg a fordítás hibája is lehet. Bár a szinkron alapvetően nem sikerült rosszul (minden hang telitalálat), már csak a dalok miatt is érdemes lesz, mielőbb eredeti hanggal is megnéznem a filmet. A depressziós és komor szuperhősök korában pedig (akik lassan már szívesebben harcolnak egymással, mint az ellenségeikkel) már roppant jól esett egy olyan szuperhős film, ami merte önmagát nem komolyan venni. (A Lego Batman-t még a Deadpoolnál is jobban áthatja az önirónia!). Aki szerint Batman csak sötét és komor lehet (amit ellenben a gyerekes Marvellel muszáj komolyan venni), az nem fogja szeretni ezt a filmet. Ám a Denevérember azon rajongói, akik nem csak ismerik a karaktert, de még humorérzékük is van, imádni fogják a Lego Batmant (Csakúgy, ahogyan a 10-en éves gyerekek, vagy bárki, aki vevő egy roppant szórakoztató animációs filmre.) Így részemről sem kérdés, hogy ez bizony 8 (nagyon is működő) cápariasztó bat-spray a 10-ből. NANANA menjetek moziba!”