Ha az értelem elalszik

„Több oka is van annak, miért tekintjük ugyanazt a cselekményt sokkal veszélyesebbnek a társadalomra nézve, súlyosabban büntetendőnek – akár a garázdaságot vagy a jogtalan haszonszerzést –, mint például rasszizmust. Azért kell szót emelni ez ellen, mert sokkal súlyosabb lelki sérülést, sokkal nehezebben gyógyuló, mélyebb traumát okoz, ha valakit rasszista motivációból inzultálnak, mintha más okból tennék. Bárki beleélheti magát a következő helyzetbe: megy az utcán a párjával, hirtelen körülveszi három suhanc, beléjük kötnek, megverik, megrugdalják őket, elragadják a táskájukat és elfutnak. Ez súlyos bűncselekmény, és az anyagi káron túl nyilván lelki sérülést is okoz az áldozatnak. Most képzeljük el azt, hogy ugyanez a három suhanc a rablás közben azt kiabálja: »Te rohadt cigány, zsidó, arab, migráns, dögölj meg, takarodj Auschwitzba!« Ez az egy mondat aktivizálni fogja mindazt az emléket, mindazt a rettenetes és feldolgozhatatlan sérelmet, amelyet Auschwitz okozott nekik, vagy a családtagjaiknak, vagy amelyet a menekülő szíreknek a polgárháború rémségei okoztak. Ha betörők kifosztanak egy lakást és mindent összetörnek, az baj. Ha még rá is írják a tapétára vörös festékkel, hogy »Indul a vonat!...«, az nagyon nagy baj. Itt nemcsak egy vagyoni inzultus történt, hanem az áldozatukat legmélyebb emberi méltóságában sértették meg. Az áldozatokat nem szabad magukra hagyni, hanem jogállami módszerekkel igazságot kell nekik szolgáltatni, a közösség óvó szeretetével meg kell próbálni traumáikat begyógyítani. Ezt teszik a civil szervezetek.”