J. R. R. Tolkien: Kullervo története

„A kiadvány szerkesztője, Verlyn Flieger (aki ezzel a névvel olyan, mintha maga is egy tolkieni eposzból lépett volna elő) úgy gondolta, hogy az alig ötvenoldalas elbeszélés és annak jegyzetanyaga mellé érdemes még elhelyezni két Kalevaláról szóló esszét/előadásszöveget is. Keletkezése mindkettőnek elég kérdéses: az egyik kézírásos formában, míg a másik írógéppel letisztázott, de hiányos verzióban maradt fent, és valószínűleg van köztük pár év, hiába tűnik úgy, hogy ugyanahhoz az előadáshoz készültek (még ha nincs is információnk arról, hogy Tolkien előadta ezeket valaha). A túlnyomórészt megegyező szövegű esszék leginkább a finn eposz (mondom így, noha a professzor maga nem tartotta annak) érdekességeiről, sajátosságairól, keletkezéséről szólnak, és bár remekül meghozzák a kedvet a Kalevala olvasásához is, legfőképpen azért érdekesek, mert remekül világítanak rá Tolkien rajongására.

Furcsa ezt így leírni, hiszen jelenleg több millióan rajonganak Tolkien munkái iránt, de még ő is rajongott valamiért: az esszékből pontosan kirajzolódik, hogy a fiatal Tolkien milyen lelkesedéssel olvasta és elemezte a Kalevalát. Még iskolás fiúként találkozott először a finnek balladáinak gyűjteményével, és rögtön megragadta elméjét: rajongása pedig sokáig kitartott – talán mi sem bizonyítja jobban, minthogy közel száz év elmúltával is hatással van ránk. Talán az esszékben Tolkien személyes megjegyzései a legszimpatikusabbak számomra, ahogy finoman megrajzolják a későbbi mítoszteremtő alakját, ahogy általuk megfigyelhetjük, hogy Kalervo fia Kullervo és a Kalevala többi alakja miként ejtette rabul a fantáziáját, és milyen ajtókat nyitott ki képzeletében.”