Logikus érvek és az idegek csatája

„Felsoroltunk tehát három megközelítést – szülői szocializáció, agyszerkezet, agyi funkciók –, amelyek között illene összehasonlítást végezni, hogy fény derüljön az ideológiaalkotás igaz hátterére. A számok azt mutatják, hogy a politikai szocializáció (az édesanya és édesapa pártidentifikációjával összevetve) az adott személy pártválasztását tekintve 70 százalékos pontosságot ígér; a Kanai-kutatócsoport modellje, az agy szerkezete és a pártválasztás eléggé hasonló, 72 százalékos pontossággal tudja bejósolni azt. Schreiber teóriája azonban lekörözi mindkét modellt. Szerinte az agyi funkciók modellje alapján 83 százalékos pontossággal lehet előrevetíteni a személy politikai hovatartozását.

Természetesen világos, hogy az agyi funkciók mérése nem válik a közeljövőben a politikai elemzők és kampánymenedzserek hétköznapi eszközévé. Mindenesetre figyelemreméltó, hogy a megjósolhatóságnak létezik ennyire precíz módszere is; továbbá nyilvánvaló bizonyítékkal rendelkezik arról, hogy a két ideológia követőiben más biológiai folyamatok játszódnak le egy-egy politikával kapcsolatos feladat teljesítésekor. A neurális kapcsolatok felfedezése nagyobb betekintést nyújt abba: hogyan is vélekedünk egy személy világnézetéről, amely kissé különbözik a már megszokott társadalmi és gazdasági ügyek általános nézetétől. Ugyanis így már kimondhatjuk: a politikai idegtudomány szerint valamilyen irányultságúnak születünk, és nem azzá leszünk. Vagyis nem a meggyőző érvek alapján választjuk valamelyik oldalt, hanem eleve predesztinálva vagyunk arra, melyiket fogjuk preferálni.”