„Három héten keresztül minden nap bejártam egy budapesti kórházba. Látogatóként. Ez volt az első alkalom, amikor saját szememmel néztem végig, mi folyik a magyar egészségügyben. Arcon csapott a valóság.
Az ember néha nem tudja eldönteni, hogy ő kattant meg teljesen, vagy azt akarják, hogy megkattanjon, vagy egyszerűen már határok nélkül hazudnak bele a pofájába.
(...)
Aki azt mondja, hogy a magyar egészségügy helyzete javul, az vagy
hazudik
vagy nem néz utána, és nem tölt el egy napot egy kórházban
vagy nem érintett, mert ha neki baja esik, úgyis olyan ellátást kap, aminek a fent leírtakhoz köze sincs.
Az van, hogy ha valaki azt mondja, ne legyen olimpia, inkább költsenek az egészségügyre, az megkapja a bélyeget, hogy demagóg. Na, akkor én az vagyok!
Szerintem nem az a hazaáruló, aki az olimpia ellen van, hanem az, aki ilyen állapotok mellett olimpiát rendezne.”