Andris, a termék

„A magyar még nincs a »használati nyelvek« között, és talán Fekete-Győr András, a Momentum Mozgalom elnöke sem járt sohasem a bostoni házban. Minek is, a »tananyag« immár házhoz érkezik. »Szabadságharcosoknak« készített útmutatóban az egyszerűbbek kedvéért 198 pontban sorolják fel a teendőket. Érdemes beleolvasni és összehasonlítani a MoMa módszereivel, de erről később. Később, mert Sharp professzor szerint az első számú feladat a »hiteles és megbízható forradalmi karakterek felépítése«.

Fekete-Győr Andrásról az elmúlt hetekben annyit írtak, mint egy jobb celeb Story-emlékérmes aranyhörcsögéről. A ballib médiából megtudtuk, hogy Andris milyen elképesztően cukkancs-mukkancs egyéniség, akiben egyszerre testesül meg Bill Gates és Petőfi Sándor. Kossuth óta nem volt nála nagyobb szónok, természetesessége pedig Steven Segaléval vetekszik. Emellett végigjárta az élet iskoláját, szülei vagyonát például olyannyira megszenvedte, hogy végül a ráerőltetett jogi pályát – az ügyvédbojtárságra a famili azzal győzte meg, hogy ott is színészkedhet kedvére – otthagyta.

Tucatnyi nyugati tanulmányút és részképzés, multiknál végzett terepszemle után úgy döntött, itt az ideje, hogy politikus legyen. A megvilágosodás számára Saullal ellentétben egy párizsi garzonban jött el, amikor éppen a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara gyakornokaként sínylődött a francia fővárosban. Az égő csipkebokor helyett pedig egy index-videó hívta fel a figyelmét, hogy nem folytathatja életét a korábbi módon. Gyönyörű szimbólum, Fekete-Győr András Párizsban, a szabadság és esélyegyenlőség városában jött rá arra, hogy a magyar demokrácia megváltása az ő sorsa. Ezért nyomban elment csokis croissant enni, majd egyévnyi progresszív őrlődés után hazajött követelésrendezőnek a General Electrichez. Szép, forradalmárhoz méltó szakma. Ott persze csak fedésből, nappal dolgozott, miközben esténként romkocsmát romkocsmára járva szervezte a mozgalmat.”