Mire ez a nagy népszavazási felhajtás?

Makk János írása

Fekete-Győr Andrást kérdezték, mi mindenről kellene még referendumot tartani, ha az olimpiáról itten már megkérdezték a népet. A válasz elsőre meghökkentő. „Nem kell mindenről népszavazni, azért ott van képviseleti demokrácia intézménye.”

Most akkor népszavazáspárti a Momentum vagy sem? – értetlenkedhetnénk. De ne tegyük! Inkább tekintsünk ki az aktuálpolitikai kontextusból és vegyük észre: a népszavazásokat a közgondolkodás változása ihleti, nem a politikai szervezetek kisstílű játékai.

A népszavazási kezdeményezések dömpingje ugyanis érdekes módon éppen akkor indult be, amikor a kormány alaposan visszavágta a részvételi demokrácia intézményeit: eltörölték a népi kezdeményezést, az érvényességi küszöböt pedig 25%-ról 50%-ra emelték. Nyilvánvalóan így a sikeres népszavazás esélye lecsökkent, ezzel pedig a pártoknak egy népszavazási kampány jóval kevésbé kifizetődő, mint korábban.

A 2013-as módosítás óta mégis volt egy vasárnapi boltbezárásról szóló MSZP-s kezdeményezés, ami az emlékezetes kopasz-botrányba fulladt a Nemzeti Választási Irodánál. A kvótareferendum megtartása után pedig itt a friss nolimpiás aláírásgyűjtés, és úgy tűnik, a sikeren felbuzdulva az LMP szintén próbálkozna, mégpedig egy Paks2-ről szóló népszavazással.

Szinte esélytelen a jelenlegi szabályok mellett sikerre vinni egy népszavazást, mire föl mégis ez a nagy bázisdemokratikus lendület?

A választ a közvélemény-kutatások szürke számai mutatják: látványosan erodálódik a legitimitás a politikai rendszer teljes palettáján.

Ezen az – Ipsos adatain alapuló – ábrán három ebből a szempontból lényeges összefüggést lehet látni:

1. A rejtőzködők aránya minden választás idejére lecsökken és a ciklus közben egyre magasabb, azaz a választási ígéretek és a politikai erőviszonyok letisztulása segíti a választói preferenciák kinyilvánítását.

2. A második Orbán-kormány alatt a politikai pártok társadalmi támogatottsága minden korábbinál alacsonyabb volt, azaz igen súlyos legitimitási válsággal kellett szembenéznie a (parlamenti) pártoknak.

3. A legutolsó számok itt 2015 szeptemberéből valók (a későbbi számokat itt tekintheti meg), amikor az előző ciklushoz hasonló tendencia kezdett kirajzolódni, ráadásul az egyéb pártot támogatók aránya is 5% közelébe került.

A statisztika nem minden persze. Annyit magyaráz többnyire, amennyit belelátunk. Azt viszont lássuk be függetlenül mindettől, hogy a népszavazások növelhetik a társadalom politikai aktivitását, hiszen (elméletileg) a nép jobban bevonva érzi magát, ha megkérdezik.

Valószínű tehát, hogy a mostani konzultációs és népszavazási kísérletek – ahogy most a Momentumé is – egyáltalán nem a részvételi demokrácia fejlődéséről szólnak, hanem a politika talán számító, talán kétségbeesett legitimációs kísérletéről, amelyet a választók fokozódó inaktivitása vált ki.