Amiről valójában szó van, az egészen más: a „ballib” tábor mai formában való létezésének megkérdőjelezése.
„Majdnem annyi aláírás gyűlt össze az olimpiáról szóló népszavazás érdekében, mint ahány voksot Tarlós István kapott a 2014-es újraválasztásakor. Amellett, hogy ez a fővárosi népakarat erőteljes megnyilvánulása, a kezdeményezés elindítása és menedzselése figyelemre méltó szervezkedési tudásról árulkodik. A Momentum érdemeit nem csökkenti, hanem növeli, hogy felismerte a választókat foglalkoztató, egyébként valóban fontos témát, és kifejezésre juttatta, mi minden fontosabb az olimpiai délibábnál a mai Magyarországon. Ez politikai tett, hiszen közös ügyeinkről szól. Nem csoda, hogy a kormányoldalból élénk támadásokat vált ki. A sikeres akcióval berobbanó Momentum tőkéje az új kezdet ígérete, ami a korábbi viták és a korábbi politikai oligarchia meghaladását jelenti egyidejűleg.
A 266 ezer aláírás leadása után egy nappal egy másik szereplő, Botka László folytatta politikai víziója formába öntését. Az MSZP Szabad Sajtó Alapítványának rendezvényén olyan anyagsűrűségű beszédet tartott, amilyenre a baloldalon Gyurcsány Ferenc tíz-tizenkét évvel ezelőtti fénykora óta nem volt példa. Botka kiindulópontja az, hogy a szegénységgel, az egyenlőtlenséggel és a félelemkeltés politikájával szembeni társadalmi centrum baloldali politikával építhető fel. Az országos politikai vezető szerepre most először pályázó szegedi polgármester felmondja a rendszerváltás amúgy is kifulladt társadalom- és gazdaságpolitikai konszenzusát. Kilépne a demokrata ellenzéki pártok világából is, ahol a tárgyalási és versengési ciklusok váltják egymást, anélkül hogy az össztámogatottság növekedne.
Sok mindenen lehet vitatkozni a Momentum- és a Botka-projekt kapcsán, legyen szó az ideológiai tartalomról vagy annak hiányáról, a többi ellenzéki pártot elutasító nyilatkozatokról, a hangütésről. Ám a leggyilkosabb vád, amit a baloldali-liberális véleményvezérek közül többen megfogalmaznak, hogy a Momentum valamiféle új Fidesz volna, Botka meg lepaktált Orbánnal, amikor az Szegeden járt. Igazán nem belefolyva az összeesküvések természetébe, elég legyen csak annyit megjegyezni, hogy ha Botka – aki még 2010-ben is megtartotta a baloldalnak Szegedet – olyan nagyon el akarta volna adni magát Orbánnak, aligha csinál ebből médiaeseményt. Ahogyan a Momentum sikerét követő kormányzati kommunikációs összeomlás is jelzi: váratlanul érte a centrális erőt, ami az aláírásgyűjtés során történt.
Amiről valójában szó van, az egészen más: a »ballib« tábor mai formában való létezésének megkérdőjelezése.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
Az ellenzék pedig mit művel? Visszataszító módon kufárkodik a nehéz helyzetben elő intézetis gyermekekkel.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az amerikai alelnök szerint az ukránok beletörődhetnek Donyeck elvesztésébe.
Feleségének köszönhetően kevés munkával annyi pénzt keresett, hogy korábban szinte csak az aranybudi hiányzott az életéből. Horváth K. József írása.
