Cigánytelepi drogosból lett a Prezi munkatársa

„Mikor jött be a drog a bagi cigánytelepre?

2004 körül. Sajnos eléggé elterjedt a drogozás, és nemcsak a fiatalok körében, hanem a szülők és idősek között is – ez kortól független. Én is köztük voltam. Extasyt szedtem, aztán speedet, végül intravénás használó lettem. A szer valahogy elfeledtette a kilátástalanságot, a szegénységet, felszabadulttá tett, nem gondolkodtam és nem szenvedtem. A drogozás alatt az emberek semmit nem látnak, csak azt, hogy meglegyen a mindennapi adagjuk. Így a kapcsolataik is teljesen tönkremennek.

(…)

Honnan kaptál segítséget?

Hála Istennek a BAGázs egyesület akkor már két éve bent volt a telepen, és az önkéntesek foglalkoztak a gyerekekkel, az enyéimmel is, tartottak nekik nyári táborokat és különféle foglalkozásokat. Az egyik lányom mentora, Rudas Anna volt az, aki segített nekem mindenben. Végig ott volt mindenhol, együtt találtuk meg a pécsváradi rehabilitációs otthont is. Ott azonnal izoláltak engem a külvilágtól. A gyerekeimmel addig ő tartotta a kapcsolatot – folyamatosan látogatta, biztatta őket, a lányom mentorálását is folytatta. Közben küldött nekem csomagot is, és a rehab dolgozóival is tartotta a kapcsolatot.

(…)

Hogyan jutottál munkához?

Eléggé kétségbe voltam esve, ezért hazamentem Bagra apámékhoz. Felhívtam Annát, hogy sehol nem kapok munkát, nem tudom visszaszerezni a gyerekeimet. Anna erre azt mondta: na végre, arra várt, hogy jelentkezzem. Elmondta, hogy a Prezi itt járt a telepen, és kimondottan innen szeretnének valakit alkalmazni konyhai kisegítő munkára a bisztrójukba. És a BAGázsnál rám gondoltak. Először felvettek a Prezihez négyórás munkakörbe, aztán hatra, aztán megkaptam a teljes munkaidős megbízást.

(…)

Könnyen beilleszkedtél?

Nagyon féltem attól, hogy nem fogok megfelelni, hiszen itt vagyok a gyenge kis nyolc osztályommal, tiszta tudatlanul, ráadásul cigány vagyok, mit fogok én itt kezdeni ennyi okos ember között? De végig az lebegett a szemem előtt, hogy meg kell tartanom ezt az állást. Aztán ahogy egyre hosszabb ideje voltam itt, arra jöttem rá, hogy itt nincs megkülönböztetés, mindenki mindenkivel barátkozik, beszélget. Nagyon hamar sikerült beilleszkednem, soha nem éreztették velem azt, hogy cigány vagyok. Igaz, itt sokféle nemzetiségű ember van, tehát nem rívok ki közülük. Mi most a beosztásod?”