Gyermekek és politika – kialakítható-e az abszolút lojális szavazóbázis?

„A serdülőkorra jellemző az absztrakt gondolkodás fejlődése valamint az intenzív érdeklődés a társadalmi problémák, filozófiai kérdések iránt. Joseph Adelson kutatásában német, brit és amerikai 11-18 év közötti fiatalok vettek részt. El kellett képzelniük a következő helyzetet: egy országban ezer ember csalódik a politikai döntésekben, ezért elköltöznek egy szigetre, ahol új társadalmat alapítanak. A vizsgálat további részében a fiatalok az új társadalom megszervezésére vonatkozó kérdésekre válaszoltak. Az eredmények megmutatták: 14 éves kor körül alapvető változások vannak a serdülők gondolkodásában. 

Ezek pedig a törvényhozás, a társadalmi kontroll és a politikai eszmékhez fordulás területén zajlanak le. Ezt az absztrakt gondolkodás fejlődésével magyarázhatjuk, ám különösen érdekes, hogy a gondolkodásbeli változások az egyes országokban egyformák.

Adelson és kollégáinak kutatásai alapján megállapítható: a fiatalok gondolkodásának politikai ideológiák felé fordulása, a nyomás és vonzás hatásával indokolható. Előbbi a szülőkről való leválás, utóbbi pedig egy stabil rendszerhez való tartozás vágyából fakad. A serdülők a társadalmi problémákkal való szembesüléseik során gyakran utópisztikus, idealista eszméket kezdenek követni, mindennek pedig gyakori következményei a diáklázadások. A kutatásban feltett kérdésre: »Hogyan épül fel az ideális társadalom?« a fiatalok nem tudtak az aktuálisan fennálló rendszert helyettesíthető alternatívát találni. Inkább a valami-ellen, mint a valami-mellett való érvelés volt a jellemző. 

Bár a fiatalokra nagyban jellemző a politikai apátia, amely szerint a társadalmi problémákra egy politikai párt sem ad választ, mégis mindig vonzzák őket az új szervezetek ígéretei.

Ez lehet a varázsa az új, még »ártatlan« fiatal vezetőkből álló mozgalmaknak. Ezek azonban nem garantálnak megoldást, hiszen az adott rendszer ellen való, de alternatíva mentes érvelés jellemző rájuk.”