Átkozott frigy
Brüsszelben egy torz szivárványkoalíció öltött testet, s ellenzékének legmarkánsabb vezére Orbán Viktor.
Tényleg annyi a kérdés, hogy néhány évtizeden belül lesznek-e még hitüket aktívan megélő, egyházi közösségekhez tartozó 30 év alattiak?
„A napokban publikált „Magyar Ifjúság Kutatás 2016” eredményeit felvonultató tanulmány hamar hatalmasat turnézott az összes on- és offline médiafelületen, elemzések széles skáláját hozva magával. A 777 Bese Gergő atya gondolatébresztő írásával nyitott, amelyben a szerző erős aggodalommal teszi fel a kérdést az egyház(ak)hoz stabilan kötődő fiatalok számának rohamos csökkenése kapcsán: „Hogyan lehetünk hitelesebbek az emberek szemében?”.
A probléma gyökere rendkívül komplex: a „nyugati” társadalmak jelene, az urbanizáció és a családok állapota is jelentősen befolyásolja az aggasztó tendenciákat. Most akkor tényleg annyi a kérdés, hogy néhány évtizeden belül lesznek-e még hitüket aktívan megélő, egyházi közösségekhez tartozó 30 év alattiak, vagy, hogy a maradék néhány tud-e majd olyan helyre menni, ahol még van pap?
„Azért kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi”
Európa-szerte egyfajta dermedtség tapasztalható egyházi körökben az új generáció sorsával kapcsolatban. Sokan egyszerűen homokba dugják a fejüket, mások (elhiszem, hogy a legnagyobb jószándéktól vezérelve) próbálják „fiatalos, trendi, modern” programokkal, újításokkal elérni az embereket. Véleményem szerint egyik se lehet megoldás.
Tisztán láthatjuk, hogy a történelmi egyházak világi befolyása után oktatási/kulturális intézményeik dacára szellemi befolyásuk is rohamosan csökken. A társadalom működése megváltozott.
Míg korábban a közgondolkodás egységessége őrködött a vallási hagyományok felett, a XXI. század ezt (is) teljes mértékben az egyén hatáskörébe utalta. Ez a fajta individualizmus szétzilálta azt a (maradék) jól ismert népi vallásosságot, ami állandóságával sokáig tartotta magát a nagyvárosi mintákkal szemben. Vajon az ezredforduló szülöttei tehát már teljesen fel fognak oldódni a „város zajában”? Mi is arra készülhetünk, hogy templomaink egy letűnt kor emlékeivé válnak, vagy éppen kocsmává/konditeremmé alakítják őket? (Sajnos precedensünk már van rá, a budapesti szlovák evangélikus templom.)”