„(...)
Egyetértésre számot tartó stabil sokáig csak egy volt. Magyarországon a nagy többség fixen vallotta (sőt vallja ma is), hogy a »jó anyaság« ott kezdődik, hogy a nő legalább három évig otthon marad a gyerekével.
A három éves kor mérföldkő lenne?
Ez a megrögzött tévhit egészen a hetvenes évekre nyúlik vissza, amikor a munkaerőfelesleg és a gyerekhiány miatt a pártállam elkezdte a magyar nőket egyre hosszabb szülési szabadságra engedni. Hadd maradjanak otthon a kisgyerekes nők először két, majd három évig, még fizetünk is nekik ezért, hátha az otthonmaradásból több gyerek születik.
(...)
Elcsúszik mellettünk a valóság
Az az alapállás, hogy a nő ne vigye bölcsődébe a gyereket, és óvodába sem feltétlenül muszáj, ettől még sajnos sok helyen továbbra is keményen tartja magát szülők sorát elbizonytalanítva és ejtve kétségbe, miközben egyre többen látják be, hogy a bölcsőde nem ördögtől való, vagy csak a legrászorultabbak számára fenntartott kényszermegoldás.
Még maga Vekerdy Tamás is, a magyar gyereknevelés vitathatatlanul leg(el)ismertebb hazai szakértője szerint »a gyerek számára a legfontosabb, hogy az anya hogy érzi magát a bőrében« és már évekkel ezelőtt is úgy nyilatkozott, hogy »van olyan anya, aki boldogan marad otthon a kicsivel, és olyan is, aki néhány hónap múlva megőrül, mint zöld özvegy a lakótelepen, hiszen mindenkitől távol utál élni, de azért a külső elvárások miatt hősiesen kitart. Pedig ez hülyeség. Ha ő úgy gondolja, hogy vissza kellene mennie dolgozni, akkor menjen. ... A második életév betöltése után ... kimondottan serkentő a bölcsőde.«
Sőt, más kutatások szerint sok élethelyzetben már ennél is kisebb gyerekeknél is indokolt szakemberek bevonása a nevelésbe. Igen, a gyerek érdekében. A Next.Gen.Der Team egyik tagja Máriási Dóra pszichológus szerint, ha nagyon tartjuk magunkat a 3 éves otthonmaradás propagálásához »elcsúszik mellettünk a valóság. Teljesen hétköznapi, praktikus okokból is. Nem mindenki engedheti meg magának, hogy otthon maradjon, ezek a nők pedig bűntudattal járnak munkába. Differenciáltan kellene látnunk, és ne csak a színes-szagos romantikus filmekben felvonultatott családeszményeket propagáljuk.«
A lelkiismeret-furdalásból, a társadalmi elvárásokból és a 3 éves gyes megdönthetetlen mítoszából épített fal azonban mindezek ellenére is túl lassan látszik leomlani így a kisgyerekes szülők szabad döntésének útjában sajnos továbbra sem csak a bölcsődehiány áll.”