Ezért rühellem a momentumosokat

„Istenkém, hogy rühellem a momentumosokat, pedig nem kellene szegényeket, mert demokrata vagyok, szoci, liberális, bárki elmondhatja felőlem a véleményét, de a momentumosokat nem tudom megszokni.

Sok idegesítő dolog van a momentumosokban, ha az ember számba veszi, nem is egyszerű a végére érni a sornak. Talán az egyik legidegesítőbb dolog az, hogy a momentumosok azt hiszik, hogy ha jól kiismerik majd Magyarországot, akkor majd »magyarnak« tűnnek.

Ahogy mennek a vidéki lakossági fórumokra. Többnyire fiatalok, szakállasok, vagy kétnapos borostát hordanak és ártatlan szemmel folyékonyan hazudnak: bele a kamerába, bele a »pacekba«. Ezek mindig ilyenek, már az én időmben is ilyenek voltak: ha buli volt, az idegesítő bölcsésztarisznyával a vállukon – mert az is azt hirdette, hogy ők mások, hogy ők többek, meg jobbak - meghúzódva a sarokban sutyorogtak, hogy az ember rosszul érezte magát, ha próbált lazulni csak úgy, és nem az élet nagy dolgairól elmélkedett velük két füves cigi között. Világmegváltás, meg demokrácia, persze, de hogy a lányok lánynak öltözzenek, az már nem megy ezeknek, csak a gender hajukból (már elnézést) látni úgy ahogy, hogy melyikük micsoda egyáltalán.

(…)

Használati útmutató:

Az írás a stílusparódia stílusparódiája próbált lenni. Két forrásból táplálkozik: az egyik Mécs János Vidékiek című, 2013-as szatírája, a másik a Stefka István által jegyzett Gratulálok című, napokban megjelent publicisztika.”