Gyere hozzánk podcastet készíteni!
Bérelhető a Mandiner korszerű stúdiója, mutatjuk a részleteket!
Ezért ugrunk, ha beszólnak a gyereknevelésre
2017. február 09. 01:10
Nem ritkán látunk olyat, hogy valaki sikeres ember, mint dolgozó nő, magabiztosan mozog az élet különböző területein, de kétségek gyötrik, hogy elég jó anya-e, és ez akár tartós szorongást, álmatlan éjszakákat okoz neki.
2017. február 09. 01:10
„(...)
Az okok világosak: egyrészt a legtöbb nő számára ez a szerep a legfontosabbak közé tartozik, tehát ha valaki elbizonytalanodik, jó anya-e, akkor a rossz érzést aligha lehet elintézni egy legyintéssel, hogy »áh, nem baj, ha nem, de jó munkaerő, jó barát és remek szomszéd vagyok«. A tét is sokkal nagyobb: itt valaki életéről, személyiségfejlődéséről van szó, hiszen nagyon is meghatározó, hogy milyen kapcsolati élményeket kap kicsiként a szüleitől.
És végül: nincs objektív visszajelzés, kapaszkodó. Nincs év végi értékelés, számok, mutatók. Olyan visszajelzést sem kaphat az ember, mint más fontos emberi kapcsolataiban. A házastárs, a barát, a rokon meg tudja mondani, érzése szerint minden rendben van-e köztünk, nem bántottuk-e meg semmivel, elég szeretet kap-e tőlünk. A kisgyerektől ilyesmi nyilván nem várható. És amikor mond is effélét, az inkább hangulatjelentés, semmint átgondolt összegzés.
Ebből az utóbbi okból következik, hogy az ember elkezdi keresni a támpontokat, figyeli, honnan tudhatná meg, jól végzi-e anyai, apai teendőit, vagy valamit változtatni kellene. Az egyik, és persze legfontosabb támpont a gyerek. Ha jól van, kiegyensúlyozott, derűs, akkor talán nem lehetünk olyan csapnivaló szülők.
De nincs csemete, aki mindig megnyugtatóan viselkedik, és amikor hisztérikusan tombol, ezredik rászólásra is az ellenkezőjét csinálja, csak ő nem tud viselkedni, miközben (a szülő úgy látja) a többi gyerek mind igen, akkor ott ugrál a kisördög az anyai, apai fejben, hogy ez vajon még normális-e, esetleg a gyerek nehezebb temperamentumú, vagy, ki kell mondani: elszúrták a nevelését, de rettentően és jóvátehetetlenül.
Jó esetben a másik szülő támasz és partner ezeknek a kételyeknek az eloszlatásában. Az a jó konstrukció, hogy mikor egyikük bepánikol, a másik érzi, hogy itt most kell egy kis hideg fej, és jó, ha nem pont ugyanarra érzékenyek. Például, ha legalább az egyikük tudja lazán kezelni az ismerősök kritikai észrevételeit, ha csak az egyikük retteg a betegségekről stb.”
(...)
Nem Krausz Ferenc írása lesz az, amire a mostani kormánypárt felbőszült támogatói odafigyelnek
A higgadtabbak azért talán igen.
A szabósegéd is megoldotta
Jut eszembe, az ÁVH (mely 1948-ban épp ilyentájt, szeptember elején alakult) vezetőjének, Péter Gábornak sem volt jogi végzettsége.
Ebben a kérdésben teljes súllyal és mellszélességgel, a lehető leghatározottabban, minden kétséget kizáróan a drága Miniszterelnök Úr mellett állok
Szeretném jelezni.
Tudom, hogy sem magamnak, sem Unger Annának nem teszek jót azzal, ha a leköpdösése helyett tisztességes, tárgyilagos elemzésben kívánom részeltetni
De azért megpróbálkozom ezzel ismét.
Főleg a kormánypárt felajzott és csalódott hívei támadják leginkább egy olyan mondatért, amelyben egyébként teljesen igaza volt
Helyes, hogy hűteni próbálta azokat az elvárásokat, amelyeket felelőtlenül korbácsoltak fel a kampányban Magyar Péterék.
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend: