„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
A 266 151 összegyűjtött aláírás egyrészt nagyon sok, másrészt az „olimpiai álom” megsemmisítéséhez, a tehetetlen önfeladáshoz azért kevés.
„Az első kormánypárti nyilatkozatokat olvasva látom, mi most a nagyon egyszerű és kényelmes: beleállni, hogy árulás történt, vesztettek Jók, győztek a Rosszak. Önvizsgálat nélkül csiszolni készre az ellenségképet, mocskos libsizni azokat, akik elvették tőlünk az ajándékot. Mantrázni, hogy ez meg lett volna, de hát így már soha többet.
Nem kéne. Mert a tény mégis csak az, hogy a hatalom és az olimpiai mozgalom lábhoz tett fegyverrel nézte végig a Momentum kampányát. Mert arról nem a „mocskos libsik” tehetnek, hogy a kormány Achilles-sarka lett a korrupció. Nem segített a reflektálatlan hazaárulózás sem. A »nemzeti egység« úgy jött létre, hogy az Olimpiai Védnöki Testületből már rég kihullottak a nem kormányközeli arcok.
Nem mondok többet, akit mélyebben érdekel, hogyan csúszott félre az olimpia ügye, olvassa el Zsuppán kolléga kitűnő írását a mai lapszámban.
Tízmilliárdokat költöttünk közpénzből a Budapest 2024 kandidálás – amúgy kétségtelenül minden ízében profi – kampányára. Elültettük a hitet az emberekben – köztük bennem is –, hogy ez akár jó is lehet nekünk. Majd egyik napról a másikra visszavontuk az egészet. És még csak nem is új világháború miatt. Mintha az elmúlt év kampánya nem is lett volna, mintha nem is lenne fontos vagy megharcolásra érdemes.
Valaki kérjen tőlem elnézést.”