„Ugyanakkor hiába a részletes emberi háttér, ha a regény jellemábrázolása ennek ellenére is hiányos. Az egyik főszereplőjét, Ye Wenjiét részletesen bemutatja, ezzel szemben a másik központi karakterről, Wang Miaóról alig tudunk meg valamit, ő gyakorlatilag csak az események előremozdítására szolgál – mivel tudomásom szerint a második részben nem szerepel, így ez a hiányosság már nem is pótolható. Cserébe a mellékszereplők közül »Da« Shi Qiang rendőr figurája, vagy a bogaras tudós és a háromtest-probléma nagy tudora, Wei Cheng jobban az emlékezetembe vésődött.
De ha már tudományos kérdéseket említek, akkor el kell ismernem, hogy ezek ábrázolása messze a regény legizgalmasabb része. Maga a címadó játék és a hozzá kapcsolódó fejtegetések, a programban felvázolt világ és társadalmának bemutatása teljesen lekötött. Liunak remek ötletei vannak, legyen szó akár a címben szereplő téma, akár más, az anyag természetéhez kapcsolódó eljárások felhasználásáról. És talán itt érdemes megemlítenem, hogy ebből derül ki igazán, mi lesz a sorozat fő konfliktusa: egy, az embernél fejlettebb idegen civilizáció felbukkanása. Mivel a másik faj szándékaira rövid idő alatt fény derül, kíváncsi vagyok, hogy a továbbiakban hogyan tudja a szerző a műfaji klisé ellenére és a bizonytalanság hiányában fenntartani a feszültséget, milyen kérdéseket tud behozni. A regény utolsó oldalai ezzel kapcsolatban bizakodásra adnak okot.
A Háromtest-probléma remek regény, olvasás közben nem igazán jutott eszembe, hogy nem angolszász szerző műve, mert alapvető eszközeiben alig tér el egy nyugati műtől. Ugyanakkor nem csak a történelmi háttér, hanem az apró részletek miatt, amik a természetről és az ember benne elfoglalt helyéről beszélnek, érezni idegen ízeket. Azonban vétek lenne csak az egzotikumot keresni, ugyanis vérbeli, modern sci-firől van szó. Okos tudományos és társadalmi felvetések szórakoztató köntösben, amit minden zsánerrajongónak melegen ajánlok.”