A vám a szegények adója

„Míg a protekcionista gazdaságpolitikával egyes csoportok jól járhatnak, addig mások rosszabbul. Például ha magas vámokkal korlátozzuk a külföldről beáramló olcsó élelmiszert, azzal egyrészt védjük a hazai termelőket, másrészt a hazai vásárlóknak a vámok miatt többet kell fizetniük a külföldről behozott termékekért.

Kérdés, hogy mennyivel többet, és hogy pontosan kik és mennyire járnak ezzel jól vagy rosszul. Akik támogatják a protekcionista gazdaságpolitikát, gyakran azzal érvelnek, hogy bár csak egy kis csoport jár jól (példánkban a termelők), de ők nagyon. A vámok alkalmazása miatti költségek pedig olyan sok emberen oszlanak szét, hogy egyesével igazából meg sem érzik. Három közgazdász amerikai adatokat vizsgálva viszont arra jutott, hogy a veszteségek nem egyenlően oszlanak el a társadalom tagjai között. Végső soron pont a legszegényebbek járnak a legrosszabbul a magas vámok miatt. (...)

Tehát a gazdagok jövedelmének kisebb százaléka megy el a vámokra. Ha mindenki pontosan ugyanazokat a dolgokat fogyasztaná, csak a szegények kevesebbet, a gazdagok többet, akkor mindenkinek a jövedelmének azonos százalékát vinnék el a vámterhek. A különbséget azért látjuk, mert azokon a terméktípusokon magasak jellemzően a vámok, amik a szegényebbek költéseinek nagyobb részét teszik ki (mint például az élelmiszereken), míg luxustermékeken sokszor alacsonyabbak. Egy példát kiragadva: egy olcsó hátizsákon, amit a beiskolázáskor minden szülőnek meg kell vennie 17%-os a vám, míg az inkább a gazdagok szórakozására jellemző síléceken egyáltalán nincs.”