Trump gyalul

Mióta Trump lett az elnök, ott a mi " legjobb barátaink" országában, Európa hisztizik. Írtam erről a kolozsvári Krónikában, persze a Mandiner ilyesmit már nem közöl. Ezért ide " biggyesztem" ++++++++++ Szempont KRÓNIKA A Trump-ellenes hisztéria és háttere 2017.01.29. [ Az Egyesült Államok történetében még nem látott ilyen „cécót” a világ beiktatási beszéd kapcsán az első elnök, George Washington 1789-es megválasztása óta eltelt 228 év alatt, mint múlt héten a negyvenötödik elnök eskütétele apropóján. Donald Trump múlt pénteki beszéde után a nyugati médiák, és velük együtt egyes politikai körök „hisztizni” kezdtek. Valamennyi meg- és újraválasztott elnök rövid beszédet mond az eskütétel után, de jelentőségük, még ha fel is jegyzik őket, nem lehet óriási. Az ide vonatkozó történelmi feljegyzésekben találunk nagyon rövid, nagyon hosszú, bizarr, szellemes és ún. frappáns beszédeket egyaránt. Washington második beiktatási beszéde 1793-ban csak 135 szóból állt, John Fitzgerald Kennedy 1961-es beiktatási beszéde is csak 14 percig tartott, de akkor elhangzott híres mondatát azóta is szállóigeként emlegetik: „Ne azt kérdezd, mit tehet érted a haza, hanem azt, hogy te mit tehetsz a hazáért.” A színészből lett elnök, Ronald Reagan 1981-ben elhangzott beszédét is emlegetik, melyben kijelentette: „A mostani válságban a kormány nem megoldás a problémákra – a kormány maga a probléma.” „A haza minden előtt” De lássuk, mit is mondott az új amerikai elnök, Donald Trump, amitől a világmédia ennyire felháborodott. „America first” – vagyis Amerika az első! Nem értem, mi rossz van ebben. Ha egy európai vezetőt megválasztanak, nem az a legfontosabb, hogy nemzete, hazája érdekeit tekintse leglényegesebb feladatának? Trump elsősorban az amerikai érdekeket és ezen belül is az egyszerű emberek (és nem az elit), a munkások, a kisvállalkozók, a középosztály érdekeit akarja képviselni. Tehát nem a nagyvállalatok, nem a bankok, nem a külföldön dolgoztató cégek, hanem az amerikai átlagember elnöke szeretne lenni. Munkát akar mindenkinek, az elhanyagolt infrastruktúrát akarja megjavítani, új utakat, hidakat, repülőtereket akar építeni. Miért bűn ez? Erősen bírálta a – beszéde alatt különben a háta mögött ülő – politikai elitet, amely szerinte tévútra vezette az amerikai politikát. Minden új politikus, amikor először színre lép, bírálja elődjét, és bizonygatja, hogy ő sokkal jobb lesz. (Hogy milyen volt az utóbbi évtizedek amerikai politikája – főleg külpolitikája –, azt mi, európaiak tudnánk csak igazán megmondani. A ma tapasztalható zűrzavart, kapkodást, fejetlenséget nagy részben „amerikai barátainknak” köszönhetjük.) Trump beszéde, ahogy azt bírálói állítják, protekcionista hangvételű, egyesek még a nihilizmus vádját is felhozták az új elnök ellen. Különösen a németek „ugrálnak”, egyszerűen nem tudnak belenyugodni, hogy vége van az Obama–Merkel-féle „puszipajtás” érának. Az igaz, hogy ha Trump elképzelése a német autóimporttal kapcsolatban valósággá válna, az nagy csapást jelenthet a németek számára. De érdemes a dolgot átgondolni: Trump azt bírálja, hogy olcsón gyártanak német autókat például Mexikóban, majd aztán drágán eladják Amerikában. Kicsit kapitalistaellenes gondolat. „Gyárthatnak autót, ahol akarnak, de nálunk erős vámot fognak fizetni” – mondja Trump, aki hozzátette: a gyártóknak inkább Amerikában kellene üzemeket építeniük. Persze, hogy ez protekcionizmus, de ezt vonatkoztatja azokra az amerikai óriáscégekre is, amelyek külföldön dolgoztatnak olcsó munkabérrel, majd otthon eladják a jól fizető amerikaiaknak. Az új elnök vissza akarja szerezni azt a sok-sok ezer munkahelyet, amit az amerikai kisemberek elvesztettek a nemzetközi óriáscégek olcsó munkaerő-stratégiája miatt. A gazdaság van az emberért Mintha globalizációellenes hangulatot éreznénk az ilyen kijelentések hallatán. A globalizáció első igazi bírálójának, az idén 80 éves David C. Korten amerikai közgazdásznak, írónak, politikai aktivistának egyik alapgondolata, hogy a gazdaság van az emberért, és nem az emberek a gazdaságért. Vajon a közgazdászdiplomával rendelkező Trump olvasta Korten könyveit és talán okulni is tudott belőlük? Az biztos, hogy az amerikai átlagember többsége elutasítja a globalizációt, és ezt a véleményt osztja az új elnök is. Mert mi a globalizáció tulajdonképpeni lényege? Először is a nemzetközi termelés, kereskedelem és értékesítés kiterjesztése, melynek egyik alapgondolata, hogy ott termeljünk, ahol a legolcsóbb a munkaerő, és ott értékesítsünk, ahol a legnagyobb a kereslet, így biztosítjuk a legnagyobb hasznot. Második lényeges pont az embertömegek mozgatása, az ide-oda vándorlás lehetősége, tekintet nélkül az emberek alapvető igényeinek és elképzeléseinek a figyelembevételére. Elvándorlás, bevándorlás, menekülés egyik helyről a másikra, egymástól teljesen különböző, sőt ellenségesen viselkedő embercsoportok összekeverése, és mindez a profit érdekében. Aki ezeket korlátozni szeretné, tehát visszautasítja a nemzetközi, ún. szabadkereskedelmi egyezményeket, és korlátozná a bevándorlást is, az ellensége a globalizáció szekértolóinak. Itt van tehát a „kiskutya elásva”, ezért háborog a nyugati neoliberális értelmiség, ezért hisztizik a kézben tartott média. Kelet-Európa kis népei évszázadokon keresztül igyekeztek a saját kezükbe venni sorsukat, ami legtöbbször nem sikerült. Nagyhatalmi törekvések áldozatai és játékszerei voltunk, és sirámainkat a hasonló sorsú szomszédokkal való állandó zsörtölődéssel, veszekedéssel próbáltuk orvosolni. Ideje megtanulni, hogy a játékszabályokat a világon még mindig a nagyhatalmak diktálják, és csak nagyon ügyes taktikával, politikai rafinériával és diplomáciai érzékenységgel tudunk számunkra kedvező feltételeket teremteni. Mindezt nem egyedül, csakis a hasonló helyzetben lévő szomszédos európai nemzetekkel karöltve tudjuk érvényesíteni, de minden esetben tekintetbe véve a világpolitikai tendenciákat. Nemzeti, nagyhatalmi érdekérvényesítések A világ politikai színpadán ma nem ideológiák küzdenek, hanem különböző regionális, nemzeti és főleg nagyhatalmi érdekérvényesítések. Sajnos szó sincs arról, hogy a világunkban létező, és mindig növekvő globális problémákat közös akarattal, közös elképzeléssel rendezzük. Erről gyakran szó esik, de a valóságban nem történik semmi, pedig a „globális” jelzőt nem a multinacionális cégek terjeszkedésére és meggazdagodására kellene alkalmazni, hanem olyan szakmai területeken való közös munkára, ahol csak egy „globális stratégia” vezethet sikerhez. Gondoljunk itt elsősorban a túlnépesedési problémára, a közeljövőben már érezhető világszintű vízhiányra, a szegények és gazdagok közötti óriási és állandóan növekvő életszínvonal-különbségekre, az állandó és teljesen értelmetlen háborúskodásra, hogy csak néhányat emeljek ki az igazán közös és nagyon gyors megoldást igénylő kérdések – sajnos gazdag – tárházából. A globalizáció tehát önmagában nem lenne veszélyes folyamat, sőt szükségszerű része társadalmunk fejlődésének, hiszen a kifejezés értelmezése szerint minden globális, ami a „Földünk egészére kiterjed”. Ha egész egyszerűen fogalmaznánk: a globalizációs folyamatok az egész világ hatalmi szerkezetének olyan átalakítását jelenthetnék, melyben a politikai, kulturális, társadalmi és nem utolsósorban gazdasági kérdéseket nem részleteiben, hanem Földünk egységében kezelnénk. A jelenlegi globalizáció ettől a szándéktól, igyekezettől messze eltávolodott, mert csak egy szűk elitcsoport érdekeit képviseli. Ez tény, és ezt nem is érdemes vitatni. A sokat emlegetett protekcionizmus tehát a globalizáció előnyeit kihasználók és élvezők oldalán jelenik meg elsősorban. Visszakanyarodva a sokat vitatott, sokak által elátkozott, mások által feldicsért új amerikai elnökre, csak annyit érdemes mondani, hogy várjuk ki a végét! Többször megírtam, persze másokat, a témában szakértőknek számítókat is idézve, hogy az Egyesült Államok több mint két évszázados történelmében a megválasztott amerikai elnöknek csak korlátozott hatalom jutott. Ennek megértéséhez nagyon alaposan kellene ismerni az ország történelmét, alkotmányát és főleg az utóbbi évtizedekben alakult, szerveződött, létesült titkos vagy kevésbé titkos társaságokat. Annak idején, a függetlenségi háború után, az Egyesült Államok alkotmányának létrehozásakor senki nem gondolt arra, hogy ha a brit monarchia hatalmától végre megszabadultak, akkor egy ember kezébe teljhatalmat adjanak. Az elv tehát mindig megmaradt: polgárok által megválasztott elnök, de a hatalmát különböző intézmények, érdekcsoportok és törvények korlátozzák. A 20. század első felében a bankárdinasztiák hatalmi befolyása már óriási volt. Az ország pénzügyeinek végső ellenőrzése a nemzeti bankrendszer, a Szövetségi Tartalék Rendszere (Federal Reserve System, Fed) kezében van. A Fed befolyása és hatalma felmérhetetlen, hiszen világunkat – minden ideológiai, filozófiai vagy vallási elv ellenére – a pénz irányítja. Ehhez a hatalomhoz csatlakozik az 1921-ben megalakult Külképviseletek Tanácsa, az 1954-ben létesült Bilderberg-csoport és végül az 1972-ben szerveződött Trilaterális Bizottság. Működésükről kezdetben keveset, ma már sok mindent tudunk, hiszen a digitális kommunikáció világában élünk. Modern korunk első és talán egyetlen elnöke J. F. Kennedy volt, aki ellenezte Amerika túlzott külföldi katonai szerepvállalását, és a Fed helyett az államkincstáron át négymilliárd dollár kibocsátását engedélyezte. Sorsát ismerjük. Talán nem túlzás, hogy az amerikai elnök a világ leghatalmasabb embere, hiszen katonai és külpolitikai kérdésekben a szava döntő lehet, de más területen is nagyon erős a befolyása. A fent említett hatalmi tényezőket pedig tekintsük mindig jelentősnek. Az új elnök elleni jelenlegi hisztériahullám lassan elcsendesedik, és a támadó média visszavonul, mert látja, hogy az állandó kajabálásnak nincs értelme. Az európai politika is várakozási álláspontra helyezkedik, hiszen tudnivaló, hogy nem az ígéretek, a szólamok, hanem csak a tényleges intézkedések után lehet az új helyzetet felbecsülni. Szabadkereskedelmi paktumok A trumpi ígéretekből két dogot erősen remélhetünk. Az oroszokkal ápolt eddig ellenséges viszonyt talán barátságosabbra fordítja, és ha ez bejön, már csak örülhetünk, hogy ő lett az elnök. A másik kérdés a sokat emlegetett Transzatlanti Szabadkereskedelmi Paktum (TTIP), melyet Trump – eddigi kijelentései alapján – nem támogat. A választási kampányban tett ígéretei alapján az elnök a napokban már intézkedett, hogy az Egyesült Államok kilépjen a 12 országot összefogó csendes-óceáni szabadkereskedelmi egyezményéből (TPP). Reméljük, hogy a minket érintő TTIP is hasonló sorsra kerül. Európában egyedül a németek érdeke lehetne egy ilyen szerződés létrejötte, hiszen ez biztosítaná a német autóipar további optimális sikereit, a többi európai nemzet számára a TTIP csak „behódolást” jelentene. Nagyon sokat írtunk már erről a minden demokratikus alapelvet felrúgó, zárt ajtók mögött tárgyalt „megállapodásról”. Lényege, hogy megszüntetné a transznacionális cégek, óriásvállalatok terjeszkedését, befektetési szándékait akadályozó valamennyi korlátot, és szabad kezet adna a profit növelése érdekében. A másik oldalon mindez a szociális juttatások, a környezetvédelmi szabályok, a munkavédelmi előírások, és nem utolsósorban az élelmiszer-biztonsági normák leépítését jelenthetné. Az Európai Uniónak nincs szüksége ilyen szerződésre, de – ahogy az új elnök kijelentette – az amerikai népnek sem. Mire várhatunk tehát? Az európai konzervatív oldal reméli, hogy Donald Trump személyében egy olyan politikai irányváltoztatás következhet, amely elsősorban fékezheti a globalizáció túlkapásait, a nemzetek feletti vállalatok helyett inkább az egyes országok, nemzetek, régiók gazdasági fejlődését támogatná, fékezné a migrációt, és igyekezne a lehetőségekhez képest optimalizálni a nagyhatalmak közötti kapcsolatokat. Miért rosszak ezek az elvárások? A másik, a neoliberális, szociáldemokratának álcázott, szabadelvű, multikulturalizmust hirdető és egy állandó, mindenáron való gazdasági fejlődésről ábrándozó oldal Trumpot életveszélyesnek bélyegzi. Meglehet, hogy az ő politikai jövőjükre ténylegesen veszélyt hozhat. Reménykedjünk! A szerző Németországban élő publicista

Ahol Trump gyalul ott hullik a liberális forgács.

Ebben is hasonlít Orbánra megteszi azt amit megígért. Ballib szinten ez felháborító, náluk soha ilyesmi be nem következhet.

"Noha a terrorveszély a fő indok, a szaúdiak, akik közül például a 2001. szeptember 11-ei merénylők döntő többsége kikerült, továbbra is szabadon utazhatnak be Amerikába," Most akkor mi a valóságos indok?